Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság
életünk és a világ Megváltója. „Az a názáreti Jézus, aki meghalt a kereszten, akinek tetemét sírba helyezték, aki élettelen tárggyá lett: az a názáreti Jézus, aki feltámadott. ” S itt adódik a keresztyénség gyakorlati lehetősége és egyúttal misztériuma: „Ezt a lélekrendítő kijelentést betetőzte egy lélekrendítő tapasztalás. Az, hogy az élő Jézus a hivőben él... Azzal keríti véglegesen a hatalmába, hogy megszületik benne. ” Ravasz mondanivalóinak s egyúttal a keresztyén ember életének is ez a csúcsa: „Megfogamzik és kivirul bennem az örökkévalóság. ” Ez az igehirdető Krisztus követségében járt köztünk. Utolsó kérését és hagyatkozását, a Korinthusi második levél 5. része 20. versében Pál apostollal, igy fogalmazza: „Mintha Isten kéme általunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" A püspök emberi mértéke Ravasz nagyságát nem rendkívüli képességei mérik, hanem emberi magatartása. Hite mindig egy volt a hirdetett Igével; hétköznapjaiban is erre igyekezett minden helyzetben. Most csak a háború végi és utáni életével foglalkozunk, ennek a posztumusz könyvnek az alapján. Minden másvallású egyházi vezetőhöz mérten nagy hátránnyal indult: a többiek új emberek voltak az új világban, egyedül ő hordozta a két háború közti magyar életnek a súlyát. Erősen összenőtt azzal a korral, erényeit és hibáit nézve egyaránt. Rendkívüliek voltak a huszonöt év tévedései; a legnagyobb: nem tudta megakadályozni az ország háborúba sodródását a nácik oldalán. Ebből következett a másik: nem tudta megakadályozni a zsidó törvények megszületését s a belőlük folyt szörnyűségeket. S mindvégig nem tudta megoldani a nép elesett szociális helyzetét. A megcsonkított ország részbeni helyreállításának a vágya sodorta őket a maguk útján. Ez volt az indok és ez volt a magyarázat. Ravaszra sokszor ráolvasták az antiszemitizmus vádját. Ez önmagában még nem sérelem, ha nem kényszerült volna védekezni ellene. Egész életében távol állt tőle minden agresszív megnyilatkozás, sőt az üldözések idején ő volt az egyik legfőbb védelmezőjük. De: a felsőház minden egyházi jellegű tagjával együtt megszavazta az első és második zsidótörvényt. Az első még csak a gazdasági arányosítással foglalkozott, s hinni lehetett, hogy kifogják vele a vitorlából a szelet. A második már súlyos jogfosztással járt; Ravasz élesen harcolt ellene a parlamentben, de végül Teleki Pálra és a kormányzóra tekintettel, megszavazta. A harmadik brutálisan fajvédelmi törvény volt. „A keresztyén egyházak a legnagyobb ellenállást fejtették ki a javaslat ellen. Az ellenállás egyik vezérszónoka én voltam... Ezzel a református egyház későre bár, de ország-világ előtt 115
