Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság

Memorandum a magyar református egyház helyzetéről 1956 nyarán. Pontosan felvázolta, mit mond majd a világprotestantizmus dignitáriusainak az érdeklődésére. Ezt az elmefuttatást elküldte a Konventnek, az Állami Egyházügyi Hivatalnak, s természetesen végighallgatták a világdelegáció tagjai is. Ravasznak ez a memoranduma ütötte az első rést az egyházi és állami diktatúrán. Félreérthetetlenül feltárta a gyülekezetek helyzetét, belső erjedést indított meg bennük s ezzel erősen befolyásolta a társadalom magatartását is. Az 56-os forradalomnak ez az Írásos felmérés volt az egyik nyitánya és erjesztője.

Alapvető tételből indul ki: a kommunizmus az emberi szabadságot csak a vallás és az egyház felszámolásával képzeli el, de nem hagyja — saját elmélete ellenére sem — simán elhalni, hanem erőszakos módszereket alkalmaz vele szemben. Anyagi támogatása révén nagymértékben kézbe veszi, és erőszak alkalmazásával saját kreatúráit ülteti a nyakába. „A módszer tehát ez volt: meggyenglteni az egyházat az egyhás által, úgy, hogy szembeállítja Krisztus népét vezetőivel, megnyeri az egyház vezetőségét a maga szövetségesének s vele bontatja le az egyház történelmi épületét. ” Valóban, a Békefi, Péter, Kádár, Fekete, Finta, Bartha csoport, püspökök és egyéb vezetők nem az egyház érdekeit nézték, hanem a kommunizmusét. A marxista írástudó, Kónya István nyíltan beismeri: „Ennek a vezető gárdának az egyház élére kerülésében alapvető szerepe volt a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja marxista-leninista egyházpolitikájának. ”

Megszüntették a felekezeti iskolákat és a vallásoktatást. Minden ellenállást brutálisan letörtek, ha kellett a politikai rendőrség igénybevételével. Megcsúfolták, lényegileg hatályon kívül helyezték legalapvetőbb életformáját, a zsinat-presbiteri rendszert. Nem választhattak többé szabadon lelkipásztort a gyülekezetek, hanem kinevezték őket; később, 1967-ben törvénybe is iktatták ezt az állam által kikényszerített gyakorlatot. A magyar református egyházban tökéletessé vált az állami és belső diktatúra. Ebben a helyzetben otthoni és külföldi propagandára igénybe is vették, természetesen, rákényszerített vezetőin keresztül. Befelé igazolnia kellett a kommunizmus céljait, kifelé a rendszer humanizmusát.

Legjellemzőbb egy új teológiai kialakítása volt. Valamivel igazolni kellett ezt a szörnyű pálfordulást. Hromadkára, a híres és hírhedt cseh ideológusra támaszkodtak elsősorban, kidolgozták a „Keskeny út” és a „Szolgáló egyház” teológiáját. Megmagyarázták a lehetetlent: Krisztus és a marxi diktatúra közt szükségképp tátongó ellentéteket próbálták újra és újra áthidalni. „Az egész csak arra volt jó — írja Ravasz —, hogy lelkészeink107