Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Dr. Vatai László: Az evangéliumi szabadság

egyház mérhetetlen vagyonát, s földi hatalmát ugyanúgy: a millió holdon felüli birtokot, s a III. Ince-féle világi uralmat. „Az

egyháznak ez a tényleges politikai hatalma ma már a múlté. De vajon a múlté-e az egyháznak az a törekvése, hogy lelki hatalmát — adott esetben — politikai célokra használja fel?" Semmilyen formában nem akarja visszaállítani a „keresztyén államot”, sem az államegyházat; bizonyságtevő gyülekezeteket akar a szekularizált világban. Semmilyen hivatalos egyház, történeti keresztyénség önmagában nem üdvözít; csak a megbocsátás, szeretet, kegyelem viheti végbe ezt a csodát. Nem emberi erőfeszítésből, hanem egyedül Krisztus érdeméért. Minden egyház számára örökös követelmény a reformáció. Megkerülhetetlen parancs mind a közösségre, mind az egyénekre nézve: „ Valamely konkrét helyzetben úgy cselekedjünk, ahogy Ő (Krisztus) cselekedne helyettünk. ”

Ravasz a diktatúra legsötétebb éveiben világosságot gyújt és eligazít. Megszakítás nélkül. Ez a könyv csak néhány igehirdetését vette fel ebből a korszakából, közülük én is csak néhányra hivatkozom, de annak idején állandóan szóltak a prédikációi. Ravasz volt az abszolút bizonyságtevő a hitetlen és félelmetes világban, nemcsak világosságot gyújtott, hanem gyógyította is a sebeket, beszédei nyomán oszlott a sötétség és a félelem. Lelkigondozás volt minden igehirdetése.

A dühöngő diktatúra nem tűrhette tovább a szószéken. Nem volt elég zsinat-elnöki és püspöki munkájától való megfosztása, az egyház közkatonájaként sem viselték el a Kálvin téri pulpituson. Utóda, az új püspök közvetítette a diktatúra elmozdító parancsát. Ravasz csak néhány hónap múlva, ötven éves lelkészi jubileumán akart nyugdíjba menni, de nem engedték számára ezt a rövid időt sem. 1953. február 8-án prédikált utóljára akkori minőségében, istentisztelet végeztével bejelentette távozását. Emlékirata szerint, a gyülekezet egyszerre felállt, zokogva elénekelte a 90. zsoltárt, majd a himnuszt, Ravasz pedig elmondta az áldást. Ezzel — egyelőre — végétért lelkipásztori működése.

A forradalom és utána néhány hónap

(1956-57)

Ravasz László 1956 októberéig Leányfalun élt, utódai és a politikai hatalmak elzárták az egyháztól. Az év nyarán mégis megszólalt. Magyarországon foly le az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának esedékes gyűlése. Ravaszt politikai meggondolások miatt nem lehetett meggátolni, hogy ne találkozzon az őt kereső, világviszonylatban legfontosabb egyházi vezetőkkel. Ebből az alkalomból egy helyzetjelentést készített:

106