Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Trombitás Dezső: A gettó vállalása

Trombitás Dezső:

A GETTÓ VÁLLALÁSA

Érdekes beszélgetésem volt egy amerikai fiatalemberrel. Az asszimilációról volt szó. Azt fejtegette, hogy elítéli a magyarok soviniszta elkülönülését, azt, hogy nem akarják tudomásul venni, hogy az Egyesült Államokban élnek. Elkerülhetetlen és természetes rendje az életnek, mondotta, ha már feladtam a régi hazámat, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy beleilleszkedjem abba az országba — nyelvbe, társadalmi kapcsolatokba is —, amelyik polgárának elfogadott. Az évek el fogják végezni az asszimilációt. Ha nem az első nemzedékben, akkor a másodikban, s jobb, ha ez minél előbb megtörténik. A gettó nem lehet közösségi életformája egy kisebbségnek.

Elkaptam a szót, hogy „gettó”. Élesebben mint szántam, azt válaszoltam, hogy az Egyesült Államok vastartaléka a gettóban van. Elsőrendűen a vidéki, nagyvárosoktól távol eső farmertelepek gettóiban, aztán a nemzetiségi gettókban. Amerikát a Mayflower puritán leszármazottai tették naggyá és nem az aranyásók. És azok gettókban éltek, azaz sajátos vallási rendszerben és elkülönülésben. Pluszként jött hozzájuk az olasz, lengyel, magyar stb. bevándorlók tömege és az első világháborúig azok is kolóniákban éltek. A gettó — a nyelvi, vallásos, sajátos népi meghatározottság tudatos összefogása és megélése — nem vált kárára Amerikának. Ellenkezőleg. Az ország azóta van a nemzetközi frontokon visszavonulóban, amióta dekadens és harc nélkül profithoz jutni akaró aranyásók diktálnak közízlést és politikát, és nem azok, akiknél a szó, hogy honfoglalás nem retorikai kifejezés, hanem véres és kényszerű valóság. Egyébként is — és ez a rideg tényállás — az első generáció minden asszimilálódni akarása, dörzsölődése, amerikai klubba, egyházhoz való csatlakozása ellenére is, idegennek számít. A második és további generációk, a nyelv tökéletes birtokában, valamint az iskola, az utca stb. hatása folytán, úgyis amerikaivá válnak.

Az az emigráns, aki azzal az eltökélt szándékkal száll le a hajóról, hogy olyan gyorsan, amennyire lehetséges, elfelejtse anyanyelvét és leírja szívéből azt, amit úgy hívnak, Magyarország, gyanús. Elsőrendűen az Egyesült Államok szemében kell, hogy az legyen. „Never consider an immigrant to become a loyal citizen, unless he retains his love for his motherland” — mondotta Lincoln. Az az emigráns, aki megtagadja hazáját, sose lesz jó amerikai polgár, hazafi. Ezt a típust ugyanis csak a saját boldo90