Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)
Nt. Kovács Zoltán: Lelkészi és gyűjtemény igazgatói jelentés
LELKÉSZI ÉS GYŰJTEMÉNY IGAZGATÓI JELENTÉS Az Úr 1987. esztendejének utolsó napjai most peregnek alá a múlandóság képzeletbeli homokóráján, amint e beszámolót írom Bethlen Otthonunk irodájában. Feldíszített ablakainkban még mindig csillogva égnek a karácsonyi fények, emlékeztetve arra az eseményre, amikor egy ragyogó csillag fényével körülölelte a Bethlehemi Kisdedet. Az ablakból látom a csöndes, behavazott falut. Ligonier a hóvihar után félig-meddig megdermedt, mert télapó ugyancsak megrázta deres üstökét. A hópelyheket süvítő szél ragadja tova, hangosan hirdetve azt, hogy Ligonierben a tél nem gyerekjáték. Bizony nem, hiszen még a levegő tollas vándorai is gubbaszkodva üldögélnek a havas fenyőfák ágain. Ott kinn csikorgó hideg honol, itt bent az Otthonban kettős melegség ölel körül minket. Az egyik a fűtőtestekből sugárzik, a másik a Bethlen Otthon munkásainak szívéből. Ez a gondoskodó szeretet annyira meleg, hogy legtöbbször képes felolvasztani gondozottjaink szívében azt a jégpáncélt, amelyet a félelem, az elhagyatottság vagy a tehetetlenség érzése hozott létre. Ez a szeretetteljes gondoskodás az, amely érezteti minden egyes lakóval, hogy egy nagy lelki családnak, a Bethlen Otthonnak tagjai. * * * A Bethlen Otthonban kettős beosztásom van: az öregek lelkigondozója és a Bethlen gyűjtemény kurátora vagyok. így beszámolóm e két feladatkörről fog összefoglaló képet adni. Mint a Bethlen Otthon lelkipásztora örömmel jelenthetem azt, hogy gondozottjaink között nincsen egyetlen olyan személy sem, akit havonta legalább két-három alkalommal meg nem látogattam volna. Az év folyamán több, mint 3000 látogatást végeztem, amelyekről havi jelentéseimben is beszámoltam. Látogatásaim alkalmával keresztyéni szeretettel igyekeztem lelki kapcsolatot tartani gondozottjainkkal. Istennek hála, munkámat siker koronázta, mert ma már nincsen olyan nap, amikor legalább két-három beteg meg ne kéme arra, hogy segítsek lelki problémája megoldásában s imádkozzunk együtt. Nekik erre Nt. Kovács Zoltán Ákos 37
