Bethlen Naptár, 1988 (Ligonier)

Nt. Kovács Zoltán: Lelkészi és gyűjtemény igazgatói jelentés

nagy szükségük van, hiszen túlnyomó részük már teljesen egyedül áll, mint megtépázott öreg tölgyfa a viharban.

Az öreg emberek szervezete már nem olyan erős, mint a fiataloké, ezért gyakori a betegség is. Súlyosabb esetekben kórházi ápolásra van szükségük, amely bizony néha félelmet okoz, hiszen idegen a környezet, az ápolószemélyzet és az orvosok is. Ez a félelem még fokozottabb formában jelentkezik azoknál, akik angol nyelvtudás hiányában nem képesek elmondani betegségük szimptómáit sem az orvosoknak, sem az ápolóknak. Az elmúlt esztendőben is sok olyan eset fordult elő, amikor kórházi látogatásaim alkalmával tolmácsként is szerepeltem.

Az elmúlt esztendőben gondoskodtam az istentiszteletek rendszeres megtartásáról. Az istentiszteleteken való részvétel kifogástalannak mondható különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a megjelentek nagy százaléka tolókocsin jött. Az Úrnak asztala hat alkalommal volt megterítve, amelynek áldásaiban nemcsak Otthonunk gondozottjai, de a Nyugdíjasok Falujának protestáns lakói is részesültek. Akik egészségi állapotuk miatt képtelenek voltak a templomban megjelenni, de kívánták magukhoz venni az Úr megtöretett testének jegyéit, azokat otthonukban vagy a kórházban úrvacsoráztattam meg.

Beszámolóm második részében az archivum, a múzeum és a könyvtár állapotáról szeretnék szólani, mint azoknak kurátora. Qyűjteményünk kezdetei, a múlt század utolsó éveire nyúlnak vissza. Daróczy Sándor, az Otthon egykori igazgatója ezeket írta 1960, 61 és 62-ben a Bethlen Naptárban: ,.Otthonunknak levéltára és múzeuma is van, aminek alapjait dr. Kalassay Sándor rakta le.” (Itt kívánom megjegyezni, hogy dr. Kalassay Sándor 1895 szeptemberében már mount-carmeli lelkész volt, tehát archívumunk és múzeumunk anyagának gyűjtése közel száz esztendős múltra tekint vissza.) Daróczy Sándor így folytatja: ,,Egyetemes szempontból nagyon fontos volna, hogy a népünk, egyházaink, közületeink életére vonatkozó tárgyi adatok megmentessenek. Kultúrális ténykedésünknek ez az ága meglehetősen mostoha gyermek, mert gyakorlati haszna pillanatnyilag nincs, viszont egyetemes magyar szempontból annál nagyobb.” E munkával kapcsolatosan így ír: ,,A meglévő anyagokhoz a magam gyűjteményét hozzáadva, s kiszállásaim alkalmával, amikor csak lehet, további anyagot szerezve, a gyűjteményt végre rendeztük. A rendezést Kovács Zoltán tanítónkkal végeztettük, akinek szolgálataiért itt is köszönetét mondok.” Tehát levéltárunkban és múzeumunkban a munka már több, mint egy negyed évszázaddal ezelőtt megkezdődött. A gyűjtés ma is folyik. Napjainkban dr.

38