Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bertalan Imre: 1986: a debreceni Kántus észak-amerikai útja
1987 83 1986: A DEBRECENI KÁNTUS ÉSZAK-AMERIKAI ÜTJA Az Amerikai Magyar Református Egyesület boldog kiváltságnak tekintette, hogy az év tavaszán köszönthette az ősi Debreceni Kollégium Amerika és Kanada magyarlakta vidékeit felkereső világhírű Kántusát. Egyesületünk szolgálatának 90 éves jubileumát azzal is ünnepeltük, hogy a Kántus útjának kivitelezését, egyházi közösségeinkkel karöltve, szíwel-lélekkel munkáltuk. A Kollégium és az Amerikai Magyar Református Egyesület küldetése lényegében azonos: magyarságszolgálat krisztusi lelkületben. Történelmi szálakkal is kapcsolódnak egymáshoz. Kollégiumaink — beleértve Sárospatakot, Pápát, az erdélyi kollégiumokat — adták a századforduló táján kibontakozó amerikai egyházi életünk papjait, gondnokait, presbitereit, egyben a Református Egyesület vezetőit, szervezőit. A kollégiumok nevelő hatása eljutott a legtávolabbi magyar falvakig, melyekből Egyház és Egyesület a kivándorlások során alapító tagjait nyerte. Az ősi iskolák ihlette elődök építő lelkülete tovább él nemzedékről nemzedékre. Ez magyarázza a példátlan lelkesedést, tettrekész szeretetet, amely a Kántus útját végigkísérte. A Kántus szereplését kísérő hangulat még velünk van. Bizonyára utitársunk marad egy életen át. Most — hangulaton túl — gondoljunk az út során nyert áldásokra. Szép és jó találkozás volt. Az észak-amerikai magyarság vezetői beismerik, hogy diaszpóra létünk megmaradásának nélkülözhetetlen feltétele, hogy felfrissüljön az anyaországi, lelki-szellemi magyarsággal történt közvetlen érintkezés által. A Kántussal való együttlét, túl azon, hogy szép találkozás volt, hasznos és szükséges, egybetartozandóságunkat erősítő, jövendőre mutató magyarságszolgálatnak bizonyult. További haszon: Útközben, helyesebben munka közben, újra átélhettük a diaszpóra magyarság szervezett életformáinak fontosságát, erejét. Sok igazság van abban, hogy igazában intézményeink jelentik megmaradásunk zálogát. Amerikai magyar életünkre vonatkoztatva, gondolok arra a mozgósítható erőre, amelyet egyházaink, egyesületeink, intézményeink jelentenek. Az egyházaink körül csoportosuló erők képessé tették a rendezőket olyan méretű hangversenykörút lebonyolítására, amelyre nagy apparátussal felszerelt, hivatásos rendezők sem könnyen vállalkoznak.
