Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bertalan Imre: 1986: a debreceni Kántus észak-amerikai útja
84 BETHLEN NAPTÁR Továbbá: ismét igazolást nyert százesztendős amerikai történetünk nagy tanítása: Egyház és Egyesület egymásra utaltsága. Külön-külön egyik sem vállalkozott volna ilyen nagyméretű feladatra. Az összefogás hasonló lelkületével bátran gondolhatunk a mostani idők új feladataira. Lehet folytatás! Addig kell cselekednünk, amíg szánkban érezzük az atyafiak közötti egyesség jó ízét! Mindent el kell követnünk, hogy ezt a dinamizmust további közösségi célok szolgálatába állítsuk. Hazai testvéreinkkel együtt érezhettük, hogy bár széttagoltságunk gyengítőleg hat életünkre, cselekvőképességünkre, vannak célok, amelyeknek megvalósítása egyesít bennünket. Végül az eredmény is igazolta, hogy a kollégiumokhoz fűződő évszázados tapasztalatoknak ma is tömegeket mozgató ereje van. Elmondhatjuk, hogy él még az amerikai magyarok szívében is atyáink iskolához ragaszkodó szent hite. Míg a Debreceni Kollégium növendékei jelenlétében örvendeztünk, egy pillanatra sem feledtük Sárospatakot, Pápát, a kollégiumi nevelésnek a nemzet jövője szempontjából pótolhatatlan kútfőit. Nélkülözhetetlenek, mert a napjainkban oly fontos népi öntudat és önismeret hőfoka az ilyen nemzetnevelő intézetek hatásától függ. Nem egyházi, hanem nemzeti érdek tehát az egyház nevelési rendszerének bővítése és erősítése. Illesse köszönet a munka terhét vállaló helyi rendező bizottságokat, mindazokat, akik dr. Bütösi János koordinátor minden részletre kiterjedő lelkes irányításával szinte egyik hétről a másikra lázas munkába lendültek és a szervezés terén tanúsított összefogással elérték, hogy a Kántus — ahova csak eljutott —, amerikai és magyar zenebarátokból, soha nem látott tömegeket vonzott. Hálával tartozunk a Kollégium vezetőségének, a magyarországi egyházi hatóságoknak, akik a maguk részéről mindent megtettek, hogy egy régi álom megvalósuljon. Őszinte elismerés hangján szólunk azokról, akik az első határozati levélváltástól a kivitelezésig mindkét oldalon munkálták a rendhagyó húsvéti legáció létrejöttét. Végül el ne feledjük az anyai-apai gondoskodást, amellyel az itteni “szülők” gondozásba vették a hazai szülők féltő szeretettel hosszú útra bocsátott gyermekeit. A húsvéti ünnepkör hangulata különös színnel és tartalommal gazdagodott egyházban, családban, hangversenyteremben, az észak-amerikai magyarság osztatlan közösségében. E helyen is külön köszönetét mondunk özvegy Kiss Sándornénak, valamint Puskás Bélának, akik a Kántus útjával kapcso-
