Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Kálmán Szabolcs: A cserkészetről
82 BETHLEN NAPTÁR Nem véletlen, hogy szinte minden országban az emigráció egyházaiban, iskoláiban, sajtójában és a magyar sorskérdésekkel foglalkozó szervezetekben a cserkészek és a volt cserkészek a lelkes vezetők és munkások. Olyan teljesítmény ez, amelyért az egyetemes magyarság csak hálás lehet a cserkészetnek. Mit tanul a mai, külföldi magyar cserkésztiszt? A hangsúly a lelki beállítottságon és elkötelezettségen van. Őszinte, elmélyült, önmaga által egyénileg is megfogalmazott kapcsolatot keres Istennel, hazával (két hazával: a magyarral és a befogadóval), és kapcsolatot keres a másik emberrel. Nyoma sincs a megmerevedett vallásosságnak, romantikus műmagyarságnak vagy akárcsak az idejétmúlt katonásdi-játszásnak. Fegyelem, egyenruha, táborrend, az van, de emberi hangon, meggyőző, testvéri módon. A magyar kultúra kincseit, mint a nyelvet, népdalokat, meséket, táncokat, népviseletet féltve őrzik és adják át az új nemzedéknek, de e mellett szó esik hibáinkról, tévedéseinkről is. Az istenhit is egymás megbecsülésén alapul, amelyet a közös katolikus-protestáns istentisztelet is kifejez. Természetesen a tisztek tanultak a cserkészetről, a gyermekek és a nevelés lélektanáról, a cserkész-szervezésről, táborvezetésről, az emigráció többi szerveivel való együttműködésről is. Évek óta csodálattal és szeretettel figyeltem és támogattam a magyar cserkészetet. Most a tiszti táborban belülről is jobban megismertem, közelebb kerültem hozzá. Csodálatom és szeretetem csak nőtt. Aki ma a magyar emigrációban értékes, érdemes és minőségi munkát akar végezni, az a cserkészekkel kezdje. A cserkészet reménységünk és Isten áldása! Kálmán Szabolcs (Los Angeles) Mit aratunk? Amit vetünk, azt aratunk. Amit teszünk, azzá leszünk. Mért ne lehetne jót adó érett kalász az életünk? Mikor az Isten jő s arat, minden pelyvát a szélbe hagy. Kárász Izabella
