Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bertalan Imre: Az Amerikai Magyar Református Egyesület
1987 39 90 éves történetünk során többször felvetődött a kettős gondolat: másokkal egyesülni vagy kereteket szakítva, működésünket más területekre kiszélesíteni. Egyik sem buktató-mentes út. Az elsőt megpróbáltuk. A William Pennel tervezett egyesülési tervre gondolok. Demokratikus elveinket és struktúránkat hangsúlyozva, nevünkből egy szóhoz ragaszkodtunk: “magyar,” “amerikai magyar.” Ez volt az egyesülés szegletköve. Nem árt felidézni a történteket. Röviddel az egyesülés kérdésében döntésre hivatott rendkívüli, már meghirdetett közgyűlés előtt a tárgyaló fél távirat útján, váratlan meglepetést keltő üzenetet küldött, amely szerint az új szervezet nevében azt, hogy “magyar”, “amerikai magyar”, nem fogadja el. Marad az üzleti szempontból előnyös William Penn névnél. A jövőre vonatkozólag az egyesülés helyett nyitva tartja a beolvadás útját, másszóval a nyomtalan eltűnést. Jellemző, hogy a William Penn velünk egy időben folytatott tárgyalásokat egy 25,000 tagot számláló német egyesület beolvasztásának lehetőségéről, ami meg is történt. Puskás Béla pénztáros és Tegze József alelnök-titkár megkoszorúzzák a Bodó Sándor művész által alkotott Kossuth domborművet. “Működésünket más területekre kiszélesíteni” — mondja a másik időről időre felvetett javaslat. Amerikai vonalon új tagok ezreit nyerhetnénk. De ez is csak akkor vezetne eredményre, ha nevünket megváltoztatnánk, főleg, ha a “református” identitást elhagynánk.
