Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bertalan Imre: Az Amerikai Magyar Református Egyesület
40 BETHLEN NAPTÁR Kossuth Dombormű Bodó Sándor művész alkotása Lehet, hogy számos új tag felvételét elmulasztjuk azért, mert még mindig azok vagyunk, amik voltunk, de bizonyos, hogy többet tartunk meg, mert azok maradtunk, akik 90 évvel ezelőtt voltunk. Jó lenne ebben a kérdésben megkérdezni a koronatanúkat, a nevet, sokszor jelleget cserélt egyházközségeket-. mennyivel gyarapodtak? De ha nekünk sikerülne is ilyen úton új tagokat szerezni nem magyar területről: vajon egészséges dolog volna-e a magyar verejtékkel alapított és fejlesztett intézményt olyanokkal megosztani, akik természetszerűleg közömbösek, ha nem idegenkednének is azokkal a célokkal és hagyományokkal szemben, amelyek bennünket éltetnek? Közismert tény, hogy az országos jellegű testvérsegítő intézmények között ma már egyedül maradtunk meg magyar nevünkkel és új, magunkénak vallott hazánkban vitathatatlanul magyar jellegünkkel. Ezen változtatni — szerintem — az Egyesület indulásakor lefektetett alapelvektől való hűtlen eltéréssel együtt üzleti tévedés is lenne. Az a háromszáz s egy néhány kérges kezű magyar, aki 90 évvel ezelőtt minden tiszteletünket kiérdemlő, önfeláldozó szorgalommal közösségünk alapjait megvetette, nemcsak azért rakta össze véres verejtékkel szerzett filléreit, hogy magának és családjának anyagi biztonságát megtalálja, hanem azért is, hogy a különböző népek amerikai tengerében fajtájának olyan fellegvárat építsen, amelyre büszkén tekinthet fel minden magyar. Most azután, hogy a fillérek
