Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
In Memoriam
302 BETHLEN NAPTÁR IN MEMÓRIÁM FÁJDALMAS SZÍVVEL, DE HÁLAADÁSSAL ISTENNEK NT. DR. FEHÉR MIHÁLY 1986. szeptember 6-án az örökkévaló Isten elszólította és örök békességébe hívta áldott szolgáját, alapító lelkipásztorunkat, nt. dr. Fehér Mihályt. Temetése szeptember 10-én volt egyházunk templomában Rev. Ralph Watson egyházmegyei titkárnak és a gyülekezet lelkipásztorának szolgálatával, az egész gyülekezet részvétteljes jelenlétével. Hadd idézzük most is az Igét, amivel végakarata szerint tőlünk búcsúzott: “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” 60 esztendőn keresztül nemzedékek számára az “Isten embere” volt nt. dr. Fehér Mihály. Az Istentől kapott elhívás számára egész és teljes életre szóló elkötelezés volt és így született meg 60 esztendővel ezelőtt egyházunk és kezdődött meg a montreáli magyar közösség története. Mindnyájunk tanítója, pásztora és lelkiatyja volt. Csodálatosan szép hitéből és meggyőződéséből eredően három bevándorló réteget is tudott segíteni, eligazítani és meggyökerezni az új hazában. Valósággal és a szó teljes értelmében lelki atyja volt mind az ide érkezett hontalannak, mind az itt született nemzedékeknek. 60 esztendős történelmünk elválaszthatatlan drága és áldott személyétől. Mennyire szerettük volna, ha 60. jubileumi istentiszteletünkön mindig felemelő, bátorító és buzdító szavait hallhattuk volna, ha még egyszer személyesen kifejezhettük volna köszönetünket azért a szolgálatért, amelyet a nagytiszteletű asszonnyal egyetemben 41 év aktív és 19 év nyugdíjas időben közöttünk és értünk végzett. Az egész észak-amerikai magyar református történelemben példátlan, hogy egy lelkipásztor egész életét, minden tehetségét és Istentől kapott talentumait egy gyülekezetért áldozta fel. Most, a 60. jubileumi ünnepségen kell hálát adnunk Istennek ezért a csodálatos ajándékáért. Népéért élt és a tőlünk való búcsúzásban is arra int és tanít, hogy tartsuk meg azt, amire tanított, hogy személyes és gyülekezeti életünkben Krisztus békessége legyen, ami megtart, megőriz és vezet bennünket tovább. Fájdalmas szívvel búcsúztunk, de Isten
