Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)
150 BETHLEN NAPTÁR tolások és a hamvasztások, a népegyházak és a “hitvallók”, a gyermekkeresztségek és a nagykorúaké, a palástos lelkipásztorok és a palásttalanok, a színesekkel keveredettek és a fehérek. Ilyen pluralitás mellett létezik az a fegyelmezett egyházi élet, melynek fogalomköre lényegesen különbözik a kelet-európai, közelebbről az erdélyi változattól. Az ismételten hivatkozott szabadságnak megvannak a maga sajátos veszélyei is, amelyeket (pl. a kábítószerek rombolása, a szabadosság stb.) igyekeznek kiküszöbölni a gyülekezetekből. A szabadsággal járó veszélyek ellen azonban szabadon folyhat a küzdelem bármely egyházi (klerikális) vagy állami-társadalmi erőszak alkalmazása nélkül. Bárcsak világszerte példát mutathatnának a Bethlen Naptár útján az amerikai jellegzetességek úgy, ahogyan magukra vonták az erdélyi látogató figyelmét! Érdemes lenne ismertetni az otthoni egyházi életet is a jelen írás gondolatmenetében, hiszen a bevezetőtől eltekintve egyetlen szó sem hangzott el róla. Pedig sok szó esik az amerikai magyarok köreiben a románokkal való kiegyensúlyozott, igazságos és békés együttélés lehetőségéről. Ezt azonban mellőzöm, mivel nincs felhatalmazásom. Mindössze annyi a záró megjegyzésem: USA-beli és kanadai testvéreim adjanak hálát az Anyaszentegyház Urának a rájuk “bízott drága kincsért” és annak szolgálati lehetőségeiért (2. Tim. 1:14), s vigyázzanak — mint erősebb testvérek — arra az egyetemes közösségre, amelynek napjainkban éppen ők az elsőszámú letéteményesei az “ahogy lehet” parancsa szerint. HALLGA, MI EZ? Hallga, mi ez, e távol elhaló, Feldörgő, tompa hang? A szívem dong, mint vassal vert harang? Vagy mit hallok, tompa ágyúszó? Most visszafojtom a lélegzetem: Egy nemzet, bár végképp elföldelék, Hallga, lélegzik, él a föld alatt S döngeti koporsója födelét. Reményik Sándor
