Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Tőkés István: Én és ti (Erdélyi Szemmel és Füllel)
1987 147 A hatvanöt éves Bethlen Otthon az amerikai magyar reformátusság központi szeretetintézménye Ligonierban (Pennsylvania). Erdélyi szemmel nézve azért is fontos, mert emlékeztet a történetileg meghonosodott és az idők viharában felszámolódott kifejezésekre: felekezeti iskolák, református kollégiumok, keresztyén ifjúsági egyesületek, leány-, asszony- és férfi szövetségek, bölcsődék, árvaházak, aggmenházak, vasárnapi iskolai, belmissziói, külmissziói szövetségek, diakonissza intézet, református kórház stb. A Bethlen Otthon “igazi keresztyén szeretettel öleli az Egyesülethez a magyarság árváit és öregeit”, gondoskodik az ifjúsági munkák támogatásáról, a diáksegélyezésekről, levéltári dokumentumok megőrzéséről, betegek ápolásáról, rászoruló bel- és külföldiek támogatásáról és hasonló diakóniákról. Ez a felsorolás azért fontos, mert ráirányítja mindenkinek a figyelmét arra, hogy mit jelent az egyházi szolgálat azon a széles skálán, amely ösztönzést nyújthat a hasonló feladatokat még vagy már nem végzők számára — bárkik legyenek és bárhol éljenek. 6. Az egyház és az állam viszonya érintőleg már eddig is foglalkoztatott. Jellemzője a kölcsönös függetlenség vagy az általános szóhasználat szerint szétválasztás. Az egyház és annak alkalmazottjai nem részesülnek állami támogatásban, illetve fizetésben (kongruában). Olyannyira teljes a függetlenség, hogy nincs nehézsége akár egy új egyház alapításának se. Az pedig magától érthető, hogy új gyülekezetek (parókiák) hozhatók létre, új templomok és más egyházi épületek építhetők, hívő férfiakról utcák nevezhetők el (pl. a dr. Kalassay utca Ligonierban), hatósági előzetes engedély nélkül gyűlések tarthatók, levelek és tanulmányok küldhetők külföldre, könyvek (akár egyházi “szakácskönyvek” is) adhatók ki, a teológiai fakultásokra numerus clausus nélkül vehetők föl a jelentkezők, egyháztársadalmi rendezvények szervezhetők, pénzek (valuták) postázhatok vagy fogadhatók el stb. Bármelyik egyháztag olyan nyelven beszél a templomokban és az utcákon, amilyenen akar. Senkit sem zavar a magyar nyelv használata. A magyar zászlót (vagy akár a románt is) éppúgy őrizhetik vagy lobogtathatják, ahogyan annak színeit ráfesthetik az autókra vagy a ruhákra. A gyülekezetekben énekelhetik a himnuszt (a magyart, a kanadait vagy akár a székely himnuszt is) éppúgy, mint a “Hazádnak rendületlenül”-t és hasonló költeményeket. Senkinek a fülét és a szívét nem bántja a mások szabadsága. Ami