Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
130 BETHLEN NAPTÁR Ellenkezőleg, gyakorlatilag a főgondnokok hatalma is a püspökökre szállt és voltak olyan időszakok, amikor a püspöki tekintély túlsúlya abszolutisztikus önkényuralommá deformálódott. 1956 őszén a törvénytelen és önkényes, sőt a korruptság határát már nem csupán súroló, hanem át is lépő intézkedések egész sora vált ismertté mind a szervezés (pl. a Tiszáninneni Egyházkerület megszüntetése, a Pápa-i és Sárospatak-i kollégiumok valamint 3 egyházi középiskola felszámolása), mind a pénzügyi (nemtörődömségre és korrupcióra visszavezethető katasztrofális pénzgazdálkodás — 1956. október 19-én már 3 millió forinttal hágták át törvénytelenül az évi költségvetést) és a személyi politika terén (1956-ban rengetegen jelentették az őket ért súlyos sérelmeket; 1948 és 56 között több mint 600 egyházi alkalmazottat távolítottak el, függesztettek fel, helyeztek át állásából vagy nyugdíjaztak idő előtt önkényes, hatalmi intézkedések alapján). A forradalom után újra hatalomra kerülő egyházkormányzat a múlt hibáit nem tette jóvá és tevékenységében változást észrevenni nem lehetett. Azt is nehéz a távolból megítélni, hogy az országban később kifejlődő magasabb fokú törvényesség és nagyobb szabadság milyen késéssel kezdett hatni az egyházvezetők magatartására. Nem térek ki a tovább folytatódó önkényességek és törvénysértő intézkedések tárgyalására, mert csak hallomásra tudnék hivatkozni. A következőkben ezért a püspöki hatalom túlsúlyának bár csak külső, de mindenki által felismerhető és megcáfolhatatlan jeleire utalok. — Kicsiségnek tűnik csupán, szinte groteszk jelenség is, de mégis leleplezi a Magyarországi Református Egyház elavult hatalmi struktúráját: a püspök még idős lelkésztársait is tegezi, míg a lelkészek, még ha jó barátok lennének is, a nyilvánosság előtt csak „püspök úr"-nak szólíthatják őt. Ez a gyakorlat nemcsak emlékeztet a feudális Magyarországra, hanem egyenesen a földesúri rendszer másolata. A mezőgazdasági munkás vagy szegényparaszt ott is csak úrnak szólíthatta az őt tegező földesurat. Magyarországon a felülről való egyoldalú tegezés tradíciójának olyan nyilvánvaló a társadalmi tagozódásban játszott szerepe, hogy nem szükséges komplikált szemantikai elméletekkel bizonyítani: a szóhasználat a társadalmi valóságot tükrözi. A püspök elérhetetlen magasságban áll lelkésztársai felett. Van olyan egyház, amelyben a hitvallás és a szervezet ezt követeli. De egy zsinatpresbiteri alapon álló Református Egyházban ez képtelenség, az egyház életének hihetetlen eltorzulása. Nem tudom, van-e még egy olyan szervezet vagy intézmény Magyarországon, mely a feudalizmusnak ezt a struktúraelemét ilyen sikeresen mentette volna át a 20. század utolsó évtizedeibe. A püspökök megszívlelhetnék a párt egyik vezető emberének figyelmeztetését: „Megnyilatkozásainkban, köszönésünkben, megszólításainkban, a munkatársainkkal, barátainkkal való
