Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
122 BETHLEN NAPTAR de lényegénél fogva független minden hatalmi tényezőtől, még az egyházkormányzat teológiai felismeréseitől is. A hivatalos teológia deformálódásait talán éppen az magyarázza legjobban, hogy eleve feloldhatatlan ellentmondást rejt önmagában. Az is könnyen belátható, hogy baj van az egyház gondolkozásával, ha a teológiai gondolatok gazdag tárházából egyetlen egy szempont annyira domináló jelentőséget kap, mint a szolgáló egyház fogalma. Még a szigorúan vett ekléziológia (az egyházról szóló tan) területén is felborul az egyensúly, ha az egyház különböző funkciói közül egyet ennyire előtérbe állítanak. Az egyháznak szolgáló közösségként való értelmezése önmagában véve ma a leghitelesebb és legértékesebb —mert az Evangélium tanításának felelősségteljes és tudományos tárgyilagosság által való megismerésén alapuló — teológiai kutatás eredménye. Az egyház nem öncélú intézmény, hanem arra hivatott, hogy Isten szeretetét hirdesse és ugyanakkor minden tettével, egész magatartásával, minden életmegnyilvánulásában, az emberszeretet egyéni és társadalmi gyakorlásával tanúsítsa, tehát szolgáljon. Ez magában foglalja azt a készséget is, hogy a maga sajátos értékei, felismerései és tapasztalatai alapján segítsen a társadalom bajainak orvoslásában. Ma ez a teológiai alapgondolat a világegyház különböző területein élő elkötelezett keresztény csoportok összekötő kapcsa. A szolgálat tartalmának meghatározásában az egyes egyházak, gyülekezetek és csoportok között, természetszerűleg, sajátos történelmi adottságaiknak megfelelően, különbség van. Ez Magyarországra is érvényes. Két veszély fenyegeti világszerte a szolgáló egyházat. A szolgálat tartalma könnyen leszűkülhet egyes kizárólag egyházi jellegű, vagy egyes kizárólag politikai jellegű feladatokra. A szolgálat tartalma csak akkor lesz sokszínűén gazdag és teológiailag hiteles, ha az Evangélium és a sajátos történelmi adottságoknak, valamint a kor valóságának szembesítéséből határozódik meg. Ehhez azonban szabad légkörben folytatott nyílt párbeszéd szükséges az egyházban lévő különböző csoportok és teológiai irányzatok között. Magyarországon azért maradt a szolgálat tartalma szinte évtizedekig egyoldalú és színtelen, mert a püspöki hatalom súlya alatt nem indulhatott meg nyílt párbeszéd. Az utóbbi években itt is változás történt. A szolgáló egyház fogalma tágulni kezdett és mind az egyház gyakorlatában, mind a teológiában lassan és óvatosan, de lépésről lépésre új tartalommal töltődik meg. Nem tudom megítélni, mi kezdődött először: az elmélyült, körültekintőbb, nyitottabb és mind az Evangéliumot, mind a valóságot jobban átfogó teológiai gondolkozás, vagy az új, a szolgálat határait kibővítő gyakorlat, de megfigyelésem szerint mind a kettő újabb keletű Magyarországon. így általános, mindenütt szorongató emberi problémák, a mai magyar társadalom sajátos nehézségei, az egyház létét és az
