Bethlen Naptár, 1987 (Ligonier)
Nt. Bárczay Gyula: Megújulás - megdermedés - megmozdulás (A magyarországi Református Egyház harminc éve)
1987 119 tette. Azt sem említi a Bevezetés, hogy a Zsinat 1950. szeptember 13-án, a 9. és 21. § kivételével egyhangúan elfogadta a revideált Istentiszteleti Rendtartást és egyidejűleg megbízta a Zsinati Tanácsot azzal, hogy állapítsa meg ennek a két paragrafusnak a végleges szövegét és intézkedjen az életbeléptetés határidejéről. A Tanács a Ravasz által átdolgozott szöveget egy szavazat ellenében elfogadta és az életbeléptetés határidejét 1952. január 1-re tűzte ki. Ezt a határozatot sosem hajtották végre és a kész liturgia 1964-ig elfeküdt a Konventen. Miért volt szükség arra, hogy a Bevezetés ezt az eléggé ismert tényt elhallgassa, ha már Ravaszt idézi és azt is megállapítja, hogy ő a mostanihoz hasonló elvi teológiai meggondolások alapján kezdeményezte a revíziót? 1964-ben Bartha püspök vetette fel újra a revízió kérdését. Különböző szinten különböző bizottságok alakultak egymás mellett és néha egymást felváltva. Az idevonatkozó tudósítások és értesítések alapján elég nehéz kiigazodni abban, hogy 1982-ig mi is történt tulajdonképpen. Akkor „1982 nyarán a Doktorok Kollégiuma plenáris ülése keretében napirendre került az új Istentiszteleti Rendtartás megalkotásának ügye". Utána minden gyorsan ment. 83-ban már egy zsinati bizottság kezében van a kidolgozott anyag és a Zsinat 85-ben meghatározza a végleges szöveget. Megint újabb példa ez arra, hogy évtizedekig alig történik valami, de a 80-as években szinte hihetetlen gyorsasággal megoldódik egy régóta esedékes feladat. Nem térhetek itt ki az új liturgia tárgyalására, de azért néhány kérdés formájában megfogalmazott megjegyzés feltétlenül kikívánkozik belőlem. — A Rendtartás tanulmányozása közben újra és újra rádöbbentem, hogy milyen idegen lett már számomra a Magyar Református Egyház. Én egy ilyen liturgia előírásai közé szorítva és ilyen nyelvezeten már nem tudnám elképzelni lelkészi szolgálatomat. Alábbi kritikai kérdéseim is az elidegenedés okozta távolságból születtek. Ha jártasabb lennék a Magyar Református Egyház valóságában, lehet, hogy más kérdéseket tennék fel vagy hallgatnék is el egészen. — Sehol nem derült ki, hogy mennyit vett át az új liturgia a Ravasz által kidolgozott szövegből. Miért? — A Bevezetés szerint „nem a hagyományos istentiszteleti rend látványos átalakítása, modernizálása a kitűzött cél, hanem sokkal inkább a hagyományos rendtartás szerinti alkalmak evagéliumi tartalommal való megtelítődése". Ezt nem értem. Mert mire való a liturgia, ha nem arra, hogy ezt a célt elősegítse? S ha új célt határoznak meg, akkor a liturgiát is módosítani kellene. De hiába lapozok az új Istentiszteleti Rendtartásban, nagyon kevés liturgiái változtatást vagy új
