Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
94 BETHLEN NAPTÁR sát megtűri, de mindent elkövet, hogy azt megnehezítse, hatástalanná tegye. Az iskolai vallásoktatás elvileg szabad, de az évek folyamán annyira elsorvadt, hogy ma már ritka az az iskola, ahol számottevő iskolai vallásoktatás folyik. Már a beiratkozás oly sok bonyodalommal jár, és a gyermek is annyi megkülönböztető hátránynak van kitéve (érdekes iskolai programokból kimarad, esetleg társai vagy tanárai gúnycélpontja lesz), ráadásul a vallásórák is sok esetben “unalmasak”, így nem csoda, hogy a gyerekeknek csak elenyészően kis százaléka jár hittanórákra. A vasárnap reggeli gyermek-istentiszteletek nagyon sok gyülekezetben működnek. Rendszerint több korosztály összevonva részesül az istentiszteleti keretbe ágyazott vallásoktatásban. Előnye, hogy a gyerekek az egyházi épületben nyugodt körülmények közt együtt lehetnek, szinte fokozatosan oda kötődhetnek az egyházhoz. A tanítás színvonala vegyes; van ahol a lelkész, máshol világiak vezetik az együttléteket. A tananyagot is a vezetők állítják össze. Kedves és biztató színfoltjai ezek a vallásos nevelésnek, amelyeket mindenképpen becsülni kell. Mégis az az általános megfigyelésem, hogy igazán elmélyült és rendszeres vallásos nevelésre itt nincs idő és alkalom. Létszámbelileg a magyar ifjúságnak csak egy igen kis töredékét hozzák el a gyermek-istentiszteletekre, így az ifjúság nagyobbik hányada nem kap vallásos oktatást. A konfirmációs oktatási életkorban az az utolsó alkalom, ahol az egyház az ifjúságot elérheti. Sok helyen a régi hagyományok még élnek annyira, hogy olyanok is eljönnek konfirmálni, akik különben nem vesznek részt az egyházi életben. A konfirmációs előkészítést minden lelkész komolyan veszi, látszólag mégsincs elég foganatja. A gyerekek “bekonfirmálnak”, majd a fogadalom letétele után sokan “kikonfirmálnak”, nem kötődnek az egyházhoz. Ez bizonyára azzal is magyarázható, hogy egy tanévnek heti egyszeri összejöveteleivel nem lehet mindent pótolni: a vallásos családi háttér, az egyházias légkör és a rendszeres templomba-járás hiányát. Újabb biztató jelenség az egyhetes nyári ifjúsági táborok lehetősége, ahol bizonyára a Lélek megtalálja az utat a gyermeki szívekhez. E táborokat általában fiatalabb lelkészek szervezik, és ígéretes szép munka folyik ott. Persze ez is csak egy hét az évből, és bár 1984-ben több ezer fiatal vett ezeken részt, az ország létszámához viszonyítva még mindig kevesen. Szintén mint újabb jelenséget említem, hogy az egyház terveket és tankönyveket készít a vallásos oktatásnak a családokon belüli szór-
