Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Kálmán Szabolcs: Kígyó okosan, galamb szelíden
1986 95 galmazására. A vallásoktatásnak ez lesz az egyetlen, államilag ellenőrizhetetlen módja. Volt idő, nem is olyan régen, amikor az egyházi életben való részvétel rengeteg hátránnyal és megkülönböztetéssel járt a továbbtanulásnál, az egyetemi felvételeknél. Olyan esetekről is beszéltek, amikor egyes tanárok nyilvánosan kigúnyolták vagy megszégyenítették a vallásos gyerekeket. Többen személyes élményeiket mondták el nekem. Az általános vélemény mégis az, hogy ilyesmi kirívó eset lenne ma. Ma se biztatja az állam az ifjúságot, hogy bekapcsolódjék az egyházi életbe, de általában már nem támaszt különösebb akadályokat sem. Az egyik lelkész véleménye szerint azért nem, mert az egyház már anynyira legyöngült, oly foghíjas lett, hogy már nem is kell az államnak védekeznie ellene. Az ifjúság nagy része amúgy sem érdeklődik; mehetne, de nem megy. Ha elmegy az egyházhoz, legtöbbször ott “unatkozik”, nem köti le őt az, ami ott történik. Bizonyára az egyházak módszereiben is hiba van, sok helyen még nem találták meg a mai ifjúságnak megfelelő hangot. 4. Középiskoláink “elárusítása", a református értelmiség hiánya Számarányához viszonyítva, valamikor a református értelmiség roppant erős volt. A híres írók, költők, tudósok, a magyar szellemi élet vezetőinek igen tekintélyes része, a református kollégiumokból került ki. A magyar gondolkozás erősen református gondolkozás is volt. 1948 és 1952 között az egyházi iskolákat államosították, csak néhány maradt egyházi kézen. Jelenleg Magyarországon 8 katolikus gimnázium működik, és egy református, a debreceni, a többi egyházaknak nincs iskolájuk. Külön tanulmányt érdemelne az iskolák államosításának témája. Több kortanú állítása szerint a Református Egyház akkori vezetőségének egy része már az árulás határát súrlóan, felelőtlenül és ügyetlenül tárgyalt az állami szervekkel, amelynek eredménye, hogy csak egy iskolát sikerült megtartani, a többiről “önként” lemondott az egyház, “kérve” az államosítást. A katolikus-református létszám arányához viszonyítva is méltánytalan, hogy a katolikusoknak 8 iskolájuk maradt az 1 reformátussal szemben. (Mit szóljanak az evangélikusok, akiknek egy se maradt?) Itt nemcsak a számokkal való játékról van szó. Az egy református gimnázium elsősorban a lelkészutánpótlást van hivatva biztosítani. Az ott végzett diákok a magyar közéletben lét-
