Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Vatai László: Egyházi iskoláink és a magyar nép sorsa
66 BETHLEN NAPTÁR Ezen a téren a magyar református egyház szenvedte el a legnagyobb csapást. Több mint négyszáz éves története alatt folyton szaporította iskolái számát, elemi foktól az akadémiákig. Innen formálta, a Szentlélek segítségével, hívei lelki életét, s alakította ki az újkori nemzettudatot, ami a hamis Habsburg országszemlélettel és politikával szemben igaz törekvésekkel töltötte meg a magyar népet, s megőrizte évszázadokon át. Iskolái változatlan célja: tiszta hit, testvéri emberség, szabad magyarság. Ennél igazabb ember- és nemzettudatot nem produkáltak Közép-Európában sehol. Most egy ideológiai hatalom, a kommunizmus érdekében elvették, megszűntették vagy államosították az iskoláit. Ezernél jóval többet. Szinte a lelkét tépték ki velük. Végső fokon csak a debreceni kollégium maradt az egyház kezén és Budapesten a teológia akadémia. Csak egy középiskola, a kollégium részeként. Eddig, a magyar társadalomban a szellemi vezető szerep, számát meghaladó arányban, a református értelmiség kezében volt; a magyar kultúra, a katolikus többség ellenére is, Európa egyik tipikus protestáns megnyilatkozásának mutatkozott. Akarva-akaratlan ez tartotta, őrizte a magyar népet. S ez iskolái eredménye volt. Nagyon pontosan tudták a marxi ideológusok, hol lehet kikezdeni a nemzeti tudatot. Ez a lépésük minden gazdasági és politikai diktatúrájuknál mélyebben vágott a magyarság létébe. 1948-ban az egyház konkordátumot kötött az állammal. Pontosabban: az állam, a maga által kreált új egyházi vezetőséggel karöltve, rákényszerítette a megegyezést az egyházra. Ezzel kapcsolatban történt iskoláink államosítása is. Akkor még négy fiú- és két leánygimnázium maradt az egyház kezén, három tanítóképző, egy jogakadémia és az összes teológiai akadémiák. Még mindig elég komoly erő a kálvinista szellemi élet továbbvitelére. Néhány éven belül azonban az egyház, a debreceni gimnázium kivételével feladta összes középiskoláit, ezenkívül két teológia akadémia maradt csak a kezén. Hogy a szörnyűség nagyobb legyen, nem is feladta, hanem — az akkori egyházi vezetőség — felajánlotta a kommunista állam részére. Római katolikus oldalon is nagyjából ez a folyamat játszódott le, mégis óriási különbséggel. Komoly harcok után, teológiai szemináriumaik mellett, sikerült nyolc gimnáziumukat megtartani. Ezek azóta is kitűnő módon működnek, a magyar élet szellemi vérkeringésébe ma is öntik végzett diákjaik ezreit. Nem a természettudományos, hanem elsősorban a szellemi élet területére. Az elmúlt harmincöt év alatt mintegy harmincezer
