Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)

Vatai László: Egyházi iskoláink és a magyar nép sorsa

1986

67

katolikusnak nevelt, kitűnően képzett fiatalt bocsátottak ki az iskoláikból. Harmincezer ember egy kis országban az értelmiségi réteg nagyon komoly része. Ott is vannak minden szellemi fórumon. Két évvel ezelőtti Patakon létemkor, a pesti egyetemről járt ott egy fiatal tanársegéd; a két háború közti református diákmozgalmak történetét dolgozta fel, így került az egyházkerület tudományos gyűjteménye központjába. Már ott tartunk, hogy a református diákmozgalmak történetét is katolikus tudós dolgozza fel. Egyszerűen nincs rá képzett protestáns ember. S így folyik ez az ország minden szellemi fórumán. Még sok helyen lehet találni régi református tudósokat, egyetemi katedráktól kezdve kisebb pozíciókig, de már nincs utánpótlás. Lassan minden értelmiségi hely a kommunisták és a katolikus gimnáziumból kikerültek kezébe került. Minőségi nevelés nélkül az évszázadok óta protestáns jellegű irodalom is átszíneződik.

Persze, rendkívül sok átmeneti figurával is találkozunk. Nem minden katolikus gimnáziumban végzett értelmiségi kötődik közvetlenül a római egyházhoz. Sokan tagjai lettek a kommunista pártnak. Mint ahogy a régi református gimnáziumokban végzettek közül is többen. De itt nagy meglepetés ért: a kétféle eredetű kommunista nem egyformán kommunista. A katolikus származásúak dogmatikus módon vallják és eszközük a marxizmust, mint ahogy évszázadokon át dogmatikus módon élték meg a katoükumot is; alig valami tekintettel a magyar népre. Addig a református eredetűek az évszázadokon át elsikkasztott magyar forradalmat próbálták megvalósítani benne: szociális igazságtevést a magyar népnek. Belekényszerültek a mai helyzetbe, de számukra a kommunizmus csak eszköz. Marxisták, de a nép jövője érdekében. Kétféle, egymást ütő magyarságtudat élt az újkorban, a kettő most is megmaradt. Ezért kellenének a református gimnáziumok. Nagyobb szükség volna rájuk, mint bármikor. Nélkülük a magyar nép elveszíti nemzettudatát, szétoldódik végzetesen. Az egyházból is nagyon hiányoznak: a lelkipásztorok mellett nélkülözhetetlen az értelmiségi emberek lelki és szellemi ténykedése. Tudatosan bizonyságot kellene tenni a szekularizálódott világban, s utat mutatni minden megzavart léleknek. S nincsenek sehol. Az említett típusok mellett, természetesen vannak, függetlenül bármilyen hátterű iskolától, csak-kommunisták; a magyar múlt — ami a magyar jövő szerves része is — nem köti őket. Nem problémájuk a nép állandó nemzetté válása, sőt inkább bűnnek szá-