Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Vatai László: Egyházi iskoláink és a magyar nép sorsa
64 BETHLEN NAPTÁR tudósok, gondolkozók teremtették meg, s kollégiumaink plántálták tovább. Legtipikusabb képviselői Kölcsey, Arany és Ady. Kálvinista lélekből fakadt a magyar nemzeti himnusz is: a reformáció hite, történetlátása kapott benne helyet, s reménysége mutatja a jövőt. Van-e ennél nagyobb megtartó erőnk? ***** Most érkeztünk el a mai állapothoz. Az előbbi korszak lezárult a második világháborúval. Azóta radikálisan más helyzet adódott népünk számára. Eltűnt a két világháború közti független kis Magyarország. Évszázadok óta az első valamilyen idegen birodalmon kívüli alakulat. Sajnos, nem tudta, kettősségénél fogva nem is akarta kihasználni önálló létét, hogy értelmesen próbálja rendezni a magyarság és a középeurópai kisnépek sorsát a Kárpát-medencében s annak a környékén. Az 1944-es totális összeomlás után mutatkozott meg igazán az évszázados leszorított, mégis eleven nemzettudat, az ‘Alsó- Magyarország’ hite és akarata. Mikor nem volt többé ország és állam, akkor a Független Kisgazdapárt és a Parasztpárt próbálta tovább vinni magyar céllal a magyar életet. Vezetői döntő többségükben reformátusok voltak; abszolút tisztán élt bennük az újkori magyar nemzettudat. Nem sikerülhetett a vállalkozásuk, világhatalmi erők megfojtották őket. Ma ismét egy hatalmas birodalom része vagyunk, nagyon távol az önállóságtól, hiába bizonygatják annak a látszatát. Most talán még nehezebb a helyzetünk, mint az újkor évszázadaiban. Végeláthatatlan birodalom nyelt el, s jobban megfogyatkoztak belső erőink. A reformáció által létrejött újkori nemzettudat is halálos döfést kaphatott. Ez volt a legnagyobb ára az 1956 utáni engedményeknek. Történeti tudat nélkül viszont a magyarság elveszti önmagát, s a történelem süllyesztőjébe kerülhet. Ugyanakkor a körülvevő népek nemzeti tudata hatalmasan fellobbant. Nemcsak a románoké, a szlovákoké méginkább. Évszázadokon át fölnéztek a magyarra, most már egyenrangúnak se tartják, alacsonyabb rendű nép a szemükben, pusztulnia kell életakaratuk előtt. Még nem tudják, mennyire tévednek, s a valóságtól elrugaszkodott nemzettudatukba ők roppannak bele előbb-utóbb. Mi okozta ezt a helyzetet? Nagyon sok összetevője van: leginkább a magyar nép évszázados, sőt évezredes, valami módon mindig jelenlevő, kettős életállapota, ami még az újkorban se tudott egységre jutni, sőt akkor hatott legélesebben. Az 1867-es kiegyezésben sem oldódtak meg a problémák, csak még jobban
