Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Vatai László: Egyházi iskoláink és a magyar nép sorsa
1986 63 helyek s minden irányban szétszórt fiókiskoláik. Helyet kapott bennük, a hit tovább plántálása mellett, az értelem kiművelése s mind nagyobb mértékben a természettudományok. Minden ténykedésüknek a magyar nyelv volt a közvetítő eszköze. Nemes úrfiak és parasztgyerekek egyformán bejuthattak bármelyik kollégiumba. Rövid idő alatt a református iskolák és könyvnyomtató műhelyek nyomán az összetört országban is megszületett a magyar nemzet: a nép lelki alkata, a keresztyénség és az akkori kor törekvéseinek szintézise. Sajnos, sose találkozhattunk ilyen tiszta képlettel. A régi “Felső-Magyarország”, főleg a Habsburg politika révén mindvégig megmaradt. Sose akarta nemzetté formálni a népet, sok volt neki a vélelmezett nemesi nemzet is, a birodalmi gondolatot vitte tovább. Már nem a középkori magyar birodalmat, hanem a Habsburgokét, aminél változóbb jelenség nem volt Európa történetében. Ezt az uralkodó családot egy nép sem érdekelte igazán, mindig családi birodalmat ácsoltak Spanyolországtól Bukovináig. Irtóztak a népi magyar nemzetnek még a lehetőségétől is, csak birodalmuk szerves részeként tűrtek el egy látszat Magyarországot. Sokan nekik segédkeztek itthon is, főleg a “Felső-Magyarország”. így élt egymás mellett az újkorban ismét — a török kiűzése után is — két ország, két nép, de egy igazi nemzet. A Habsburgok legfőbb támasza a római egyház volt; ezt a szervezetet minden nemzeti törekvés fölött egy cél fűtötte: száz százalékig végre akarta hajtani az ellenreformációt. Ezért támadt annyi szabadságharc az újkorban Magyarországon. Mindegyik református hátterű volt. A tényleges magyar nemzet vívta harcait a látszat Magyarország ellen, ami a valóságban a Habsburg birodalmat jelentette. Mindegyik szabadságharc elbukott; még mindig erős volt az ittfelejtett császári hatalom. Európai történészek az újkori Magyarországot nem is tárgyalják önálló államként, s térképeiken mint a Habsburg birodalom egyik részét tüntetik fel. Bethlen Gábor után ez is volt a tényleges helyzet. Magyarország a Birodalom Lajtán túli része volt. De ezek ellenére egzisztált a valóságos Magyarország is; igaz, csak a lelkek mélyén. Azért maradhatott meg, mert volt egy tényleges magyar nemzet. Abszolút valóságként létezett. Hitében és történettudatában hordozta a nép. Keleti lelke és a reformáció szintéziséből szükségképp megszületett egyfajta magyar kultúra is. Népi alapozottságú, és belőle fakadt a magyar műveltség. Kevés kivételtől eltekintve református írók,
