Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Bütösi János: Átszínezett térkép
56 BETHLEN NAPTÁR Már a Németh Lászlóról írt tanulmányában is meglepően sok személyi vonatkozásról ír a természeténél és hiténél fogva szemérmes Vatai, a könyv két utolsó fejezetében pedig egészen önmagát adja. Mind a két tanulmányban ragyogóan ötvöződik Vatai László hármas adottsága: a magyar népi-nemzeti sors áldozatos vállalása, a református keresztyén életstílus bátor gyakorlása és a kanti-bőhmi értékfilozófia mesteri kezelése. “A Független Kisgazdapárt Társadalombölcselete” nemcsak elméletileg summázza a megelőző fejezetek mondanivalóját, de konkrétumában történelmi dokumentum is, mely Vatai László életének nagy szolgálatára utal. Döntő, hogy megértsük az alcímet: “Nem ideológia”. Tehát nem egy emberi léttől elszabadult értelmi konstrukció (138), mely kívül áll a nép és egyedei szellemi hatásfonatain; nem egy olyan eszmerendszer, amely szükségképp letér a valóság talajáról és az elméletet eszköznek tekinti valamilyen hatalmi törekvés szolgálatában diktatórikus és életellenes módon (54-55), hanem társadalombölcselet, amely éppen az ideológiákkal szemben igyekezett megfogalmazni azt a szellemi bázist, amelyen elindulhatott “a magyar nép és egyedei létének, élete kibontakozásának a biztosítása egy új, emberszabású társadalom felépítése révén” (139). Az új országépítésben a Független Kisgazdapárt inkább adottság, mint követelmény, bár ez sem volt “véletlen”. “A Kisgazdapártnak nem volt ideológiája, reálisan akarta szolgálni a mai embert, a belőle és érte épített társadalomban...egy totális zűrzavar idején... Ennél nehezebb helyzetben még nem politizált semmilyen párt Magyarországon” (139). A tanulmány története hézagpótlóan izgalmas: idővel és ideológiákkal versenyt futva hogyan dolgozza ki Vatai a Kisgazdapárt eszmei alapját és hátterét, hogy aztán minden példányát elkobozza a politikai rendőrség. “Mostani írásom”, írja Vatai, “nem azonos az 1946-ban kidolgozott munkával; az elveszett. Igyekeztem azonban hűségesen ragaszkodni hozzá... Eszmei szempontból ez az írás hűséges mása az otthoninak; a filozófiai vázát adja” (135-36). “Nem abszolút a felépítése, részleteiben sem teljes; más módon is ki lehetett volna dolgozni. De abszolút az alapvetése és a főgondolat: a szellem elsősége a materializmussal szemben; az individualizmusé a kollektivizmussal kapcsolatban; demokrácia a diktatúra helyett. S az egészet áthatja az egyéni és társadalmi szabadság” (166). Keretében a marxizmus mitikus és materialista gazdasági meghatározottsága helyett Vatai szellemi alapokra épített: “az emberben kibontakozó szellem egyik fázisa hozza létre min-
