Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)

Bütösi János: Átszínezett térkép

1986

57

den megnyilvánulásával együtt a társadalmat” (136). Ezt a gondolatot kellett a politikai ténykedés alapjává tenni, hogy az ideológiák és a győztes hatalom erőszakával szemben emberivé legyen a magyar élet, amelyet nem köt a halálos terheltségi! feudális múlt, de a múltat teljesen megtagadó marxizmus sem. Vagyis a harmadik út megkísérelte a megvalósulást (127).

A Kant tanaival és Bőhm Károly gondolatai szerint felépített társadalombölcseleti rendszer, amelyben Vatai a legmélyebb emberi alapokra nyúl vissza, nemcsak a marxizmus bírálata, hanem olyan szinte párját ritkító filozófiai alapvetés, amely az adott helyzetben az egyetlen reménységet nyújthatta az új országépítéshez. Vatai szavaival élve: azért volt szükség egy ilyen filozófiai alapvetésre, mert

“Ilyen tökéletes összeomlás még nem volt a magyar történelemben. Országvesztés, népirtás máskor is akadt bőven, de töretlen maradt a társadalmi állapot s a nép világ- és történelemszemlélete. A vihar elvonulása után a régi alapokon újra indult az élet. Most minden összeomlott: ország, nemzet, társadalom eltűnt, s érvényét veszítette az emberi magatartás és belső szemlélet is.

Még ennél is mélyebb volt a törés: a kataklizmát átélt embert mindenestől elsodorta a történelem; rendezett közösségi élet nélkül semmivé vált. Ebben a helyzetben a legmélyebb gyökerekig át kellett gondolni az ember, a társadalom, a magyar nép lehetőségeit... Optimizmust kellett sugározni. Ösztönös, rejtett reménységéit is a népben, a múltnál emberibb, igazabb életformát sejtett, ha enged a történelem szorítása. Ezt a félig-tudatos optimizmust világítottam át, tettem tudatossá az emberre épült társadalombölcselettel” (165). S a Párton keresztül a parasztság előtt ki kellett bontani a lét, a megismerés, az érték, a társadalom, az állam, a nemzet problémáit” (166).

Ismeretes, hogy mi lett e próbálkozás vége. “Én magam is az Andrássy út 60-ba jutottam — vallja Vatai a Németh Lászlóról írott esszében (128). De a tanulmány távlata, hogy “talán ki lehet lépni a történelmi determinizmusból is” (167) az ember szellemi vetületeire alapozott hittel, ma is érvényes bárhol ezen a világon, mert “csak a vallásban nőhet egésszé, esetleg a társadalom ellenére is, az ember” (162).

:jc :Jc :Jc