Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Im memoriam
304 BETHLEN NÁPTAR a megszálló orosz csapatok elől. Ami ez után következett, azt tömören így írták egyik barátjuknak: “...bejártuk a fél világot! Olyan volt az életünk, mint egy izgalmas regény... Nyugat-Magyarországból Bajorországba kerültünk, onnan Brazíliába, Sao Paulóba, majd Argentínába, Buenos Airesbe, s végül Kanadába, Calgaryba.” De mennyi minden történt, mennyi megpróbáltatás e két állomás között: Nyugat-Magyarország és Calgary General Hospital! Nyugat-Magyarországról Bajorországba menekülve egy kis bajor faluban laktak, három évig osztozva a menekült magyar sors szűkös kenyerében. Innen Deggendorfba kerültek. Nt. Nagy Sándor, a volt bukaresti magyar lelkigondozó lelkész ez időben már megszervezte Bajorországban a Magyar Református Lelkigondozó Szolgálatot az Egyházak Világtanácsának segítségével. így aztán Nagy Balázs Dezsőék is — mint minden más menekült lelkész — teret nyertek a lelkigondozás szolgálatára, amivel együtt járt a segítő szolgálat is (ruházat, élelem szétosztása). 800 család volt gondjaikra bízva. Öt és fél évet töltöttek Bajorországban. 1950-ben unokatestvérük, Apostol János lelkész meghívására Brazíliába vándoroltak ki. Nehéz megpróbáltatásokon mentek itt át. Szülési komplikációk miatt elveszítették harmadik gyermeküket. Három év után átkerültek Argentínába, Buenos Airesbe, sokkal jobb körülmények közé. 1953 júliusában érkeztek meg. Abban az időben a reformátusok és evangélikusok külön egyházi szervezkedése volt folyamatban. Nt. Nagy Balázs Dezső és hitvese, Erzsók, fiatalos lendülettel kezdtek az önálló magyar református egyház megszervezéséhez. 1954 végére már 300 tagja volt a gyülekezetnek. Németországi kapcsolatok révén (Reginaid Nt. Nagy Balázs Dezső
