Bethlen Naptár, 1986 (Ligonier)
Im memoriam
1986 305 Helferich) 1957 elején 30 ezer dolláros pénzsegélyt kaptak, amiből sikerült megvenniük egy három emeletes impozáns épületet, melyben otthont kapott a templom, a lelkészlakás, és a házgondnoki lakás. Nagy Balázs Dezsőék Argentínából átjártak Uruguay-ba is az ottani magyar reformátusság szervezésére, erősítésére. 1964 októberében Argentínából Kanadába telepedtek át, új szolgálati helyükre, Calgaryba. Novemberben kapták a hírt, hogy fiúk, Attila — aki akkor már Hollandiában tanult ösztöndíjjal — megnősült és utána Magyarországra költöztek. Később két gyermekük született, Marcel és Mátyás. Leányuk, Anikó 1966-ban, július 31-én ment férjhez Calgaryban Ádám Tibor geofizikus mérnökhöz. 1967-ben fiúk született, Levente, 1969- ben pedig leányuk, Emőke. 1970-ben megállapították az orvosok, hogy Nt. Nagy Balázs Dezső “Parkinson” betegségben szenved. A fokozatos testi gyengülés magával hozta hangjának elgyengülését is. 1974 október 31-én — 10 évi Calgary-i szolgálat után — nyugdíjba ment. 1985 október 23-án hunyt el. Temetése a Calgary-i Magyar Református templomból volt október 27-én, vasárnap du. 2 órakor. Öt lelkipásztor és az egyház presbiterei vették körül koporsóját, amikor felhangzott a lelkészeket búcsúztató ének: “Térj magadhoz, drága Sión,...” A családból a temetésen részt vettek: özvegye, Erzsók, leánya, Anikó férjével, Ádám Tiborral és két gyermekük, Levente és Emőke. Fiúk, Attila két gyermekével, Marcellel és Mátyással, valamint az elhunyt egyetlen élő testvére, Ferenczy Lenke Magyarországon gyászolják. Nt. Nagy Balázs Dezsőben egy szelíd lelkületű, a megpróbáltatások között Istenre hagyatkozó magyar református lelkipásztort veszítettünk el. Élete e kettő körül kristályosodott ki: rendíthetetlen református hit és meg nem alkuvó magyarság! Egyik kedvenc bibliai versével búcsúzunk tőle: “... akik az Ürban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31)
