Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Egy szemlélő: Konvenció utáni gondolatok
48 BETHLEN NAPTÁR előnyöket kerestek. Változott a légkör. A régi konvenciókon az évek során kezdtük érezni, mintha szégyen lenne magyarnak lenni. Most mertek beszélni magyarul anélkül, hogy sértették volna az angolul beszélők közérzetét. Megnyitástól a berekesztés pillanatáig egységes, öntudatos magyar érzés uralta a közgyűlést. Zengett a magyar dal, s még olyanok is énekeltek, akik magukról azt hitték, hogy ők már mindent elfeledtek. Legfontosabb benyomásunk az volt, hogy ez a konvenció végre egy jó magyar intézményhez illő közgyűlés volt. Nyilvánvaló, hogy két párt volt. Az egyik azoké, akik magukévá tették az elnök által négy éven át hirdetett, most kihangsúlyozott alapelveket, amelyeken az Egyesületünk szolgálata az alapítók szellemében felépült. A másik párt a más utakat keresőké. Ha a hét közepén kétségeink is voltak a választások részleteinek kimeneteléről, csütörtök estén nyilvánvalóvá lett, hogy a konvenció az elnök által hangsúlyozott alapelveket magáévá tette, s azok kerülnek az igazgatóságba, akik teljes szívvel megvalósítani kívánják. A közfelkiáltással választott elnök kért maga mellé egy vele együtt munkálkodó, a konvenció által elfogadott elveket magáévá tevő igazgatóságot. így történt. Az Amerikai Magyar Református Egyesület új központi tisztviselői (balról jobbra): Puskás Béla pénztáros, Nt. Bertalan Imre, elnök, Fargo Elemér, titkár
