Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Dr. Pungur József: Az Állam és a Református Egyház viszonya Magyarországon
266 BETHLEN NAPTÁR nem tűr, mert a maga birtokában levőnek véli a „bölcsek kövét”, egy olyan ideológiai-filozófiai és hatalmi komplexumot, amelynek segítségével paradicsomi állapotokat vél megteremteni nemcsak otthon, hanem szövetségben a szocialista országokkal — az egész világon, és ebben a Paradicsomban az egyháznak nem lesz helye. Az egyház vezetői pillanatnyi előnyökért vagy rövidlátásból, vagy mert illúziókban élnek, vagy mert a delegált hatalom mámorát élvezik, nem tudják vagy nem képesek, vagy nem akarják észrevenni, hogy egy olyan világot segítenek építeni, amely világban egyházuknak, következésképpen nekik sem lesz helyük. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy az egyház a maga gyülekezeteiben és többségében még egyszerű és becsületes papjaiban él. Az ige, ha bizonytalanul és elegyítve, ha színből, ha szívből is, de hangzik. Ez alternatívát jelent az uralkodó atheista ideológiával szemben\ Az egyház a maga elesett állapotában is hirdeti a bűnbocsánat és a kegyelem evangéliumát, segít megőrizni a nemzeti és a magyarságtudatot. A nyugaton élő magyar reformátusságnak azonban nem elég csupán mindezt látni, nekünk küldetésünk van a hazai reformátusság felé. Ezt Ravasz László püspök úgy fogalmazta meg, hogy a nyugati magyarságnak ma az a feladata, ami a fejedelmi Erdélyé volt. Szólni azok helyett, akik nem szólhatnak, kimondani azt, amit ők ki nem mondhatnak, kritizálni azt, amit ők nem kritizálhatnak, felemelni szavunkat azokért — főleg az elszakított területen élő magyarságért és egyházért —, akiknek szavát elnémították. És segíteni azokon, akik otthon segítségre szorulnak. Végezetül, de nem utolsó sorban imádságban hordozni Krisztusnak a magyar földön élő Anyaszentegyházát. Di. Pungur József
