Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)

Dr. Pungur József: Az Állam és a Református Egyház viszonya Magyarországon

266 BETHLEN NAPTÁR nem tűr, mert a maga birtokában levőnek véli a „bölcsek kö­vét”, egy olyan ideológiai-filozófiai és hatalmi komplexumot, amelynek segítségével paradicsomi állapotokat vél megterem­teni nemcsak otthon, hanem szövetségben a szocialista orszá­gokkal — az egész világon, és ebben a Paradicsomban az egy­háznak nem lesz helye. Az egyház vezetői pillanatnyi elő­nyökért vagy rövidlátásból, vagy mert illúziókban élnek, vagy mert a delegált hatalom mámorát élvezik, nem tudják vagy nem képesek, vagy nem akarják észrevenni, hogy egy olyan világot segítenek építeni, amely világban egyházuknak, követ­kezésképpen nekik sem lesz helyük. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy az egyház a maga gyülekezeteiben és többségében még egyszerű és becsületes papjaiban él. Az ige, ha bizonyta­lanul és elegyítve, ha színből, ha szívből is, de hangzik. Ez alternatívát jelent az uralkodó atheista ideológiával szemben\ Az egyház a maga elesett állapotában is hirdeti a bűnbocsánat és a kegyelem evangéliumát, segít megőrizni a nemzeti és a magyarságtudatot. A nyugaton élő magyar reformátusságnak azonban nem elég csupán mindezt látni, nekünk küldetésünk van a hazai re­­formátusság felé. Ezt Ravasz László püspök úgy fogalmazta meg, hogy a nyugati magyarságnak ma az a feladata, ami a fejedelmi Erdélyé volt. Szólni azok helyett, akik nem szólhat­nak, kimondani azt, amit ők ki nem mondhatnak, kritizálni azt, amit ők nem kritizálhatnak, felemelni szavunkat azokért — főleg az elszakított területen élő magyarságért és egyházért —, akiknek szavát elnémították. És segíteni azokon, akik ott­hon segítségre szorulnak. Végezetül, de nem utolsó sorban imádságban hordozni Krisztusnak a magyar földön élő Anya­­szentegyházát. Di. Pungur József

Next

/
Oldalképek
Tartalom