Bethlen Naptár, 1985 (Ligonier)
Az U.C.C. amerikai kerületeiben
154 BETHLEN NAPTÁR Az idei konfirmáció sem maradt el ünnepélyességében. E sorok minden olvasójának hallania kellett volna, amikor egy spanyol anyanyelvű gyerek az Úr imáját mondta — magyarul. Lelki öröm! Hazánkat ugyan valamennyien elveszítettük, de a belevetett hitünket nem! Ellenállunk minden bomlasztó törekvésnek, különösen akkor, amikor az a saját sorainkból jön és tulajdon vezetőink szájából halljuk! Nyelvünket úgy váltjuk, ahogy az élet kényszerít, de szívet nem cserélünk! A virágvasárnapi konferencián ez évben a mi lelkészünk elnökölt. Célja volt az idegen erkölcsű komputer világban szanaszét morzsolódó magyar egyházak közös útjának megjelölése. Testvéregyházaink megmozdulásain képességeink szerint résztveszünk. Nem tudjuk miért, de mi a jótét helyébe mindig jót kapunk! Sikeres évet könyvelhetünk el: anyagilag pár fillérrel, lelkileg pedig sokkal gazdagabbaknak érezzük magunkat. Az együvétartozás érzése nem enged távol maradni. Ha a sikerek okát keressük, mi is egy-kettőre eljutunk asszonyainkhoz. A háttérben meghúzódó, csendben összedolgozó, nagyszerű fehérnép mintha most is Eger falait védené. Védik is! Most azonban még mostohább körülmények között, mint annakidején őseik, mert Dobó Katica nélkül kellett a fokra állniok. Sajnos az évet tiszteletes asszony nélkül tengődtük végig. Gyakran megtűrt lelencgyereknek éreztük magunkat, aki megkapja, ugyan ebédjét, de anyai szeretetre nem érdemes, fejét megsimogatni már nincs idő. Igazi bánatunkat sokan úgy vélik, hogy a véletlen szerencse oldotta meg — mi a Gondviselés kezét látjuk benne! Szeptember 29-én Nagytiszteletű Patócs Sándor lelkipásztorunk Medgyesi Edit személyében élettársat vezetett az Úr oltárához. Isten színe előtt, őszinte baráti körben esküdtek örök hűséget egymásnak. Életükre a Mindenható gazdag áldását kérjük, megőrző, összefogó, nehéz munkájukhoz pedig kitartást és sok szerencsét kívánunk! Az esemény nemcsak az új házasokra, de az egész gyülekezetre serkentőleg hat. Pénzügyileg valamicskével jobban, lélekszámban jelentősen megszaporodva, új életkedvvel, tervekkel tele várjuk az újesztendőt. „Ki tudja merre, merre visz a végzet?” — énekeljük búsan. Az örök titkot nem ismerjük ugyan, de büszkén felemelhetjük fejünket, mert a kilátástalannak látszó munkánknak kézzel fogható gyümölcse van: Istennel maradtunk és magyar maradtunk! RESEDA, CA. Lelkipásztor: Kálmán Szabolcs Minister Emeritus: Szabó Antal. Szinte megismételhetnénk a tavalyi jelentést, itt-ott egy-két nevet vagy adatot módosítva. Nincs nagy változás egyik évről a másikra, mert évek óta teljes erőbedobással, roppant aktívan dolgozunk. Ez az a „minimum” energia, amely szükséges ahhoz, hogy fentmaradjunk és lassú növekedésről adhassunk számot.
