Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
Csoóri Sándor: Mit gondoljunk az Amerikában élő magyarok sorsáról, jövőjéről, jövőbeli szerepéről?
1984 43 CSOÓRI SÁNDOR; MIT GONDOLJUNK AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ MAGYAROK SORSÁRÓL, JÖVŐJÉRŐL, JÖVŐBELI SZEREPÉRŐL? Részlet az író 1982 szeptemberében Az Amerikai Magyar Református Lelkészegycsület Ligoníerban rendezett gyűlésén KÖZZET ÉS NEMZETI TUDAT címen tartott előadásából. Németh László ír arról, hogy nagy, öntudatos népekben él néhány dogmaszerűen erős gondolat a nép hivatásáról és érdekeiről. Sajnálkozva fűzi hozzá, hogy épp ez a néhány hivatásgondolat, ez az egész népbe szétoszlott értéktudat mennyire hiányzik nálunk. Én pedig Németh Lászlóhoz teszem hozzá: egészen pontosan a zömnél hiányzik ez. Az anyaországban élő tízmilliónál. Sokkal inkább ott feszül ez a hivatásérzés, hivatástudat a kíviilrekedőknél s az elszakítottak idegrendszerében. Az erdélyi magyarok szinte egzisztencialisták módjára élik át magyarságukat. Hovatartozásukról nekik — érték és öntudat alapján — dönteniük kell, s nemcsak elfogadni, mint a húsvéti tojást s aztán betenni szépen az üvegszekrény polcára. De hasonló szenvedélyt és öntudatot érzek én rengeteg Nvugat-Európában vagy Amerikában élő magyarban is. Azzal, hogy elhagyták az országot, lemondtak valami furcsa, lidérces negativizmusról, beteges tagadásról és a hiány helyére a hivatástudat élménye nyomult be. Nem, nem a honvágyé, hanem a gondoké s gondolatoké: hogyan lehet és hogyan érdemes magyarnak megmaradni, anélkül, hogy ez a világ bármelyik nemzetének az érdekeit csorbítaná. Kényszerű, de szép laboratóriumi kísérlet ez a külföldön élők számára, de az egész nemzet számára is. ft ft o Folyton otthonról beszélek, amikor a kintiekről kellene beszélnem. Földrajzilag és politikailag még igen, de más összefüggésekben képtelen vagyok az idegszálakat szétválasztani. Tudom.
