Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
Csoóri Sándor: Mit gondoljunk az Amerikában élő magyarok sorsáról, jövőjéről, jövőbeli szerepéről?
44 BETHLEN NAPTÁR hogy megtartó ereje csak egy valamit akaró, jó tartású népnek lehet. Mert ha egy külföldi magyarnak nem kell pironkodnia országa, nemzete és az óhaza társadalmi rendszere miatt, könynyebb lélekkel alkalmazkodik új hazájához, de így hűségét se érzi tehernek. Ha viszont szemlesütve kell fönntartania a kapcsolatot szülőföldjével, akkor előbb-utóbb elidegenül tőle s kint élő honfitársaitól is. Most, hogy ezekre a gondokra terelődik a szó, hirtelen eszembe jut egy csúf, acsarkodó este otthonról. Ezerkilencszázhetven decemberében sértegetésig fajuló vitába keveredtem egyik író barátommal. A téma ugyanez volt: mit gondoljunk az Amerikába élő magyarok sorsáról, jövőjéről, jövőbeli szerepéről? Barátom, mint saját regénye s novellája hősei, fájdalmában is kíméletlen volt. Meddig maradhat talpon a külföldre szakadt magyarság? — tette föl hamletien a kérdést. Legfeljebb két nemzedéken át, körülbelül ötven évig. Azután fölmorzsolódik, széthull, beolvad. Programot tehát ennyi időre érdemes fölvázolnunk. S ha már kihalásra ítélt néptöredékről van szó, a többség önző lehet ezzel a kisebbséggel. Elvárhatja tőle az áldozatot is. írja meg ez a kisebbség a magyar nép igazi történetét szabadon s világosítsa föl a többi népet például a trianoni békekötés hóhéri csapásairól, ha már az itthonvalók keze kötve. Egyszóval: még a csontvázát is tegye pénzzé s ezzel a pénzzel is a anyaország ügyét segítse. Azóta az ötven esztendőből — ha csak 56-tól számolom is az éveket — eltelt huszonhat év s a külföldi magyarság szerencsére nem adta el előre a csontvázát. Nem tudom fölmérni, milyen áldozatokat hozott, azt viszont igen, hogy szerepe az időben egyre nagyobbra nőtt. Ők a mi óriásivá duzzadt diplomáciai testületünk. Annyira szép, nemes, de önbecsapó ábránd az erdélyi, a szlovákiai magyarságot hídnak tekinteni a románok és szlovákok között, annyira magától értetődő elképzelés a nyugat-európai, a kanadai, az amerikai magyarságot gondolat-cserével és érzelem-cserével megbízni. A világ hírdzsungelében a legmegbízhatóbb tájékozódás alapja: a közvetlen emberi kapcsolat. Értéke annak van, amit egy baráti kézszorítás még külön is hitelesít. Nemcsak a politika, de néha maga a Történelem is más iránvba indul, ha szavahihető tanúk vallanak sorsfordító ügyekben. Nem tudhatjuk, mi lesz a kisebbségi magyarság jövője a Kárpát-medencében, de annyi bizonyos, hogy az amerikai magyarság már eddig is nagyon sokat segített rajtuk. Többet mint a hazai. A
