Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Austrália
226 BETHLEN NAPTÁR merete is kísérte útjukat. Jobban ellátott táborokból kerültek jobban megszervezett táborokba, ahonnan egy fellendülését élő gazdasági jólét fogadta őket, se mellett izmosodó magyar egyházak és egyesületek. Az érkezők és akik fogadták őket is közelebb álltak egymáshoz, hiszen alig telt el tizenegy év a háború befejezte óta. Az idősebbje nagy részének, ha olykor csak formálisan is, volt vallása, a fiatalok egy részének volt vallási igénye. A Rákosi rendszer egyházellenes politikája egyik, ha nem is elsődleges, oka volt a forradalomnak. Voltak akik azonnal, mások csak évek múlva simultak a meglévő egyházi keretekbe, sokan váltak vezető tagjaivá egyházunknak, nőegyletünknek, egyesületünknek. A maiak érkezése és beilleszkedése egyelőre más képet mutat. Kisebb csoportokban érkeznek, s nem egy hajóút összekovácsoló heteivel a hátuk megett, hanem repülőgépen. Egy olyan országba érkeznek, ahol, noha a statisztikák érzésünk szerint túlzó képet mutatnak, de mégis munkanélküliség van. A munkanélküliség egy új, méreteiben eddigelé példátlan szervezetet eredményezett, a szociális gondoskodás bürokráciáját. A bevándorló, aki sokszor nem politikai menekült, csak egyszerűen jobb életet akar magának teremteni egy szociális-kapitalista társadalomban, megérkezésekor ebbe a már táborában rája váró szociális gondoskodásba cseppen bele. Amire nekünk elődöknek szükségünk volt, arra nekik nincs, vagy alig van szükségük. Az egyház tagjain keresztül, a Perthi Magyar Hire-ken keresztül hamar megteremtődött a táborlakókkal az összeköttetés. Az egyesület összejöveteleire, az istentiszteletekre, nőegylet irodalmi estjeire meg is jelentek többen közülük, sokakat a régiek hoztak autójukon. Miért maradtak el a legtöbben? Tudunk egy lengyel beadványról, amely arról panaszkodik, hogy a perthi lengyel egyesület tele van idős emberrel, akik nem látszanak tudomásul venni azt, hogy harmincöt év telt el a háború óta és azóta egy új Lengyelország teremtődött, amely ha messze is van az ideálistól (hiszen azért szöktek ki belőle) , de mégis Lengyelország. A generációk közti különbséghez itt egy más helyütt leélt emberöltő ad új megértési terheket. Mert az újonan érkezettek szinte kivétel nélkül fiatalok, elvétve akad belőlük negyven éven felüli. Foglalkozásukra nézve iparosok vagy szakmunkások, kevés köztük az, akinek főiskolai képettsége lenne. Egy magyarországi akváriumból érkeznek egy ausztráliai magyar akváriumba, ha közibénk jönnek, ahol többségben vannak az idősebb halak. Hogy beilleszkedésük a magyar társadalmi és egyházi életbe nehéz, vagy hogy el-el maradoznak közülünk, annak a szervezett állami segítség mellett ez a második oka. Az ok megszüntetésére mindkét fél részéről több türelem és még több megértésre van szükség. Az egyházak részéről különösen. Nem elég abban a tudatban élni, hogy a templom ajtaja nyitva van, várja őket a gyülekezet, a pap, várja őket a Krisztus beszéde. Ez a feltételezés nem számolna azzal, hogy odahaza immár a második generáció nő föl intézményes vallásoktatás nélkül egy cégérében ateista társadalomban, ahol a hit külső gyakorlása, a templom látogatása, az élet nagy mérföldköveinek egyházi szentesítése ellentétben áll azzal a világnézettel. amelyet az állam hivatalosan hirdet. Voltak idők, tudjuk, amikor
