Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Austrália
1982 227 nem kis bátorság kellett keresztelni, temetni, házasságot kötni az egyház szolgája előtt, és ha beszélhetünk is enyhülésről, a hitoktatás, templomlátogatás ma is inkább megtűrt, mint elfogadott gyakorlat az állam részéről. A hívogatás mindig első feladatai közé tartozott az egyháznak. Ám akik messze éltek a templomtól, elfogódva közelednek feléje, s néhány társuk csúfolódása el is riasztja a gyengéket ettől a közeledéstől. Az otthont, a tájat, sokszor családot elhagyott ember kétszeresen érzi a magányt idegen földön. Mi is így éreztünk annakidején. De nem vagyunk egyedül, ha érezzük velünk van az Ur, ha megfogjuk a feltámadott Krisztus kezét. Még kevesbbé vagyunk egyedül, ha gyülekezetben is tesszük ezt, ahol Isten kegyelme folytán magyarul énekelhetjük a zsoltárt, magyarul hallhatjuk a prédikációt, mondhatjuk el együtt a Mi Atyánkot. Az újonan érkezetteknek szüksége van a gyülekezetekre. Ezt józanul hisszük. De ugyanolyan józanul hisszük, a gyülekezeteknek is szükségük van az újonan érkezettekre. Az idősödő gyülekezetek jövője, második generációjának magyarsága és protestánsága, megmaradása nem utolsó sorban tőlük függ. Egymásra vagyunk szorulva, újak és régiek. Mindnyájan Istenre. Ha különféle körülmények eltérő módon formáltak is minket a föld két pontján, mindnyájan keresztyén magyarok vagyunk. Június 28-án vasárnap ünnepelte istentisztelet és gyülekezeti ebéd keretében lelkészünk, Kemény Péter felszentelésének 45 éves jubileumát. A lelkészt a Nőegylet nevében Sarkadi Mihályné, a Nőegylet vezetője, a gyülekezet nevében Dr. Domahidy András gondnok üdvözölték. Kemény Péter meghatott szavakban fejezte ki köszönetét a gyülekezet szeretetéért és hűségéért és azért a gomblyukba tűzhető arany keresztért, melyet a Nőegylet vezetője nyújtott át az ünnepi ebéd alatt. A Nőegylet négy ízben tartott irodalmi és kultúrestet az esztendő folyamán. Disznótoros vacsoráján több mint százan jelentek meg, mely ismét szép anyagi sikert is jelentett. Ugyanilyen sikerrel járt a Nőegylet karácsonyi vására. Ennek a munkának tudható be, hogy jótékony célú adományainkat az idén is leküldhettük helybeli akciók és külföldi testvéreink javára: Az argentin missziós munkára és az erdélyi aranyosgerendi református Árpádkori templom renoválására. Hadd ismertessük az adományainkat az idén is elküldhettük helybeli akciók és külföldi testnagyon előmozdította egyháztagjaink lelkesedését. Úgy felbuzdultak a hívek, hogy már a húsvéti ünnepek alatt szinte teljes egészében összeadták a renováláshoz szükséges pénzt. Lépten-nyomon tapasztaljuk Isten segítségét. A hívek nemcsak pénzzel, hanem közmunkával is segítenek. Falunkból városba költözött református hívek kérés nélkül küldik pénzbeli adományát. Mi csak hálát adhatunk Istennek kegyelme gazdagságáért, mely oly sok felől sugározik felénk. Reméljük még ez évben a külső javítást elvégezhetjük. Kérjük a perthi testvér gyülekezet tagjait, hogy pénzbeli adományuk után imádságukkal is siessenek a mi segítségünkre, amiképpen mi is imádkozunk az ottani testvéreinkért.” Istentiszteleteinket ez évben is minden hónap második és negyedik vasárnapján tartottuk, melyeken a lelkész és gondnok felváltva, vagy akadályoztatásuk esetén Szombathy Lajos János szolgáltak. Négy ízben
