Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Nagy Lajos: Akik hazamentek
86 BETHLEN NAPTÁR A magyar kálvinista lelkész írta ezt az emlékezést Ordass Lajosról, a magyar luteránusok nagy püspökéről. Szándékosan hangsúlyozzuk ki, hogy „kálvinista”, mert mi azt valljuk, hogy az ember üdvösségét és sorsát Isten eleve meghatározza. Csak az eleve rendelkező Isten előtt hódolva értjük meg azt az ajándékot, amit Ő Ordass Lajos szívén keresztül adott a magyarságnak és közelebbről a magyar protestántizmusnak. így tudjuk elfogadni, hogy Ordass Lajos nem járhatott meg más életutat, mint amit megjárt. A bácskai Torzsán 1901. február 6-án egy szegényes tanítói lakásban látja meg Isten szép világát. Nemes, nagy és megpróbált szíve a budapesti lakásában dobban utolsót. Torzsától a Márvány utcáig 77 éven át járta az élet útját, hogy áldása legyen népének, egyházának és a szenvedő, keresztet hordó embernek, ő a második délmagyarországi, aki a bánáti Damjanichcsal vallja a világnak, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát és ezt nemcsak szóval, hanem cselekedettel is igazolja. Ordass Lajos a bácskai sváb származású ember, amikor a németek megszállják Magyarországot és sok megtévedt német hűtlen lesz kenyeret adó szülőföldjéhez, 1944. március 19-én leteszi a német Wolf nevet, s kedvesei aggodalmai ellenére, felveszi az Ordass nevet, hogy egy világ előtt vallja magyarságát és mindörökre elfogadja a magyar sorsot. Nagy magyar volt szíve utolsó dobbanásáig. A bonyhádi ORDASS LAJOS 1901-1978 együtt sírunk, vele együtt szomorkodunk, s vele együtt gondolunk arra, hogy milyen jó is lesz azokkal találkozni odaát, akiket itt olyan nagyon szerettünk. Feri bátyánk és mi is szegényebbek lettünk jó felesége, Balogh Lillian távozásával. Milyen jó hinni, hogy csak egy rövid időre vesztettük el. Legyen emléke áldott közöttünk és a sebeket bekötöző Isten vigasztalja meg kedveseit. A temetési szertartást Nt. Csutoros István nyugalmazott presbiteriánus lelkész végezte. Megszenvedett teste a clevelandi Lakeview-i temetőben várja a feltámadást. Krisztus vérével mosott lelke ott örvendezik megváltó Ura előtt s várja, hogy „mikor a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel”, ama szép húsvéti reggelen.
