Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Nagy Lajos: Akik hazamentek
1979 87 gimnázium jeles diákja. Tanul Pesten, Sopronban, a Halle-i, Wittenberg-i egyetemen. Beszélt magyarul, németül, angolul, svédül és az izlandiak nyelvén. Tudós és képzett ember, műfordító és teológus, szónok, melegszívű lelkipásztor. Ceglédi, kelenföldi, deák-téri lelkipásztor, majd a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke volt. Mint püspököt, megismeri a lutheránus világ és két ízben hat-hat évre választják meg az Evangélikus Világszövetség alelnökének és a végrehajtó bizottság tagjának. A Rákosi-éra „valutaüzérkedéssel” vádolja meg, pedig hálásnak kellene neki lenni, mert a nagyon szegény, rommá lett Magyarországnak több százezer dollárt szerzett Amerikából. A vádat még a vádlók sem hiszik el, mindezek ellenére börtönbe kerül. Kemény gerince a börtönben sem törik meg, világosan látja a „kétlelkű” emberek vergődését. Élő beszédben és írásban hirdeti, hogy az emberek lelkiismeretük szerint kell, hogy cselekedjenek és beszéljenek. Nyíltan elítéli a „végrehajtó közegek túlbugóságát” s tiltakozik a „szigorú intézkedések, tömeges letartóztatások és súlyos kimenetelű perek” ellen. Nem állja szó nélkül papjai, iparosok, munkások, parasztok üldözését. A budapesti „zsidó-mentő” munkában együtt dolgozik a svéd, dán németellenes személyekkel. Szeretett volna minden könnyet letörölni, minden sebet bekötözni, minden jajszót elcsitítani. Igazi lelkipásztor volt. Igaz magyar ember, aki a törvény ellen nem vétett sohasem. Mégis miért kerül börtönbe? Volt egy megbocsáthatatlan bűne, mégpedig az, hogy az egyházi iskolákat nem adta és nem akarta átadni az államnak. Védte körömszakadtáig, különösen a fasori híres gimnáziumot. Ezért kellett börtönbe mennie. Ugyanezt próbálta tenni Dr. Enyedi Andor tiszáninneni püspök a pataki alma materért. Őt Rákosiék egyszerűen nyugdíjba zavarták, a miskolci püspöki palotából kidobták és Vácra küldték egy bérházba. Enyedi püspök nagyon jól tudta, hogy lakása nem messze van a fegyháztól, ahová minden pillanatban bekísérhetik. A hatalom nem akarta, hogy ő vértanú legyen. Most idézünk egy evangélikus lelkésztől: „Ordass nem volt korának gyermeke. Annak világa az egyházak élén diplomatákat követelt, ő pedig hitvalló volt. A szónak nem politikai, de újszövetségi „tanú” értelmében. Senki sem tarthatta őt soha az evangélikusok Mindszentyjének.” Sohasem hasonlította magát Mindszenty hercegprímáshoz. Ő tudta jól bibliájából, hogy Isten az,
