Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Eszenyi László: Híven mindhalálig
1979 37 A városban a hangulat mélyponton állott. A vezetőség királyim tagjai és az erősen túlbecsült brit erők megjelenésétől halálra rémült lakosság Charleston feladását szorgalmazta, de erre hajlott az ott tartózkodó Rutledge kormányzó is. Moultrie tábornok, a város katonai parancsnoka erélyesen tiltakozott Charleston puskalövés nélküli feladása ellen, mellette csak a harcias, fiatal Laurens John, a kontinentális kongresszus volt alelnökének fia állott ki. Elképzelhető volt az örömük, amikor a bátorságáról ismert Pulaski váratlanul megjelent a tanácsban. Pulaski először huszárjaival végigparádézott a város utcáin, hogy harcias megjelenésükkel lelket öntsön a csüggedő polgárságba. Amikor pedig tudomást szerzett a meghódólási szándékról, a városi tanácsban felindultságában három nyelv keverékén beszélve, mint szövetségi tábornok tiltakozott a szégyenteljes kapitulció ellen és kijelentette, hogy a tanács döntésére való tekintet nélkül az angolokat meg fogja támadni. Annak bizonyítására, hogy a britek ellen nemcsak védekezni, hanem azokat megtámadni is lehet, Pulaski egy rendkívül merész, de éppen ezért sikerrel kecsegtető tervet dolgozott ki. Először a lovasság tör az ellenségre, s mikor az angol ezred meginog, a lovasok egy fordulattal visszavonulnak a város felé és a feltehetően üldözésbe átcsapó angol gyalogságot becsalják a lesben álló lövészek kereszttüzébe. A történetírók ezt az érdekes harcászati elgondolást kivétel nélkül Pulaski katonai géniuszának tulajdonítják. De aki valamennyire is ismeri az ősmagyar lovas harcászatot, az nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy az inkább a mi Kovátsunk agyában született meg és Pulaski az ő sugalmazására hajtatta azt végre. Pulaski bátor fellépése a tanácsban és tervezett támadásának híre futótűzként terjedt el a városban. A sáncokat megszálló alakulatok mögött a polgárok ezrei gyülekeztek és nézték végig a véres drámát. A lovasság magyar huszár kiképzőmestere után halált megvető bátorsággal vágtatott rá a megdöbbent és meglepődött angol zsoldosokra. Makacsul védekező „lázadókkal” már volt dolguk eddig is, de talán most fordult elő velük először, hogy azok mindent elsöprő támadást merészeltek meg ellenük. Ez volt a lélektani magyarázata annak, hogy a sok csatát megélt gyalogos ezred sorai megbomlottak, és akiket le nem vágtak a huszárok, futva hátrálni kezdtek. Sajnos a Légió lesállásba rendelt gyalogos része türelmetlenségében a lovasság után tódult
