Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Eszenyi László: Híven mindhalálig
38 BETHLEN NAPTÁR és azt megakadályozta a tervbevett fordulat zavartalan végrehajtásában. Az angol ezred a királyi hadsereg egyik legjobban kiképzett és hosszú háborús tapasztalattal rendelkező legénységéből állott. Pillanatok alatt felismerték az új helyzetet, visszanyerték lélekjelenlétüket és ellentámadásba mentek át. A kétségbeejtően összekeveredett légiós gyalogságot percek alatt lekaszabolták és pótolhatatlan veszteséget okoztak a huszárok soraiban is. Maga Kováts is súlyosan megsebesült és visszavonulás közben holtan esett le lováról. Az angolok azon a helyen temették el, ahol holttestét megtalálták, ez pedig Dr. Johnson szerint a mai Húgért utca sarkán van. A helyet márványoszloppal jelölte meg az Amerikai Magyar Szövetség kegyeletes megemlékezésül az első amerikai magyar hősi halottra. Az ostromban részt vett Skelly nevű őrnagy ezt jegyezte be május 12-én naplójába: „Ez volt a legjobb lovasság, amivel a lázadók valaha is rendelkeztek.” Az angolok ezután általános rohamra indultak az erődítések ellen, ami azonban Moultrie tüzérségének hatásos tüzében öszszeomlott. A nap további részében alkudozás indult meg az ostromló sereg parancsnoka és a várost védő Moultrie tábornok között. A polgári vezetők nyomására, akik rettegtek egy vérfürdőtől, a városi tanács által parancsnokul megválasztott Moultrie félszívvel közvetítette ugyan az angolok felé az üzeneteket, de Prevost megalázó feltételeit sem ő, sem Pulaski nem volt hajlandó elfogadni. Május 12-én az angolok fogságába esett egy jelentős lovas, aki azt az üzenetet hozta Moultrienak, hogy Lincoln négyezer főnyi seregével erőltetett menetben vonul Charleston felé. Prevost az előző napi huszár halálroham és az azt követő megsemmisítő tüzérségi tűz után már nem bízott a város lerohanásában. Bizonyosra vette, hogy az elszánt helyőrséggel szemben gyors és olcsó sikerre többé nem számíthat. Kovátsék példája új szellemet teremtett a védők soraiban. Nem akarván két tűz közé kerülni, elrendelte a déli irányban való visszavonulást. Charleston még egy nagyon fontos esztendeig a felkelők kezén maradt. 19780-ban az új angol fővezér elfoglalta a várost, de akkor Clinton nagyvonalú tervének sikeres végrehajtásához szükséges két lényeges feltétel hiányzott már. A délről jövő támadás nem jelentett meglepetést Washington számára és az angol csapatok brutalitása jelentéktelenre zsugorította azoknak a gyarmatosoknak a számát, akikre további északi irányú előre
