Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Halottaink
98 BETHLEN NAPTAR egyházát. Az első világháború után romokból épült újjá az ország és vezetése nyomán újjáépült az egyház is. Egyházkormányzói bölcsességét elismerték nyugat legkiválóbb egyházi vezetői is. Őrhelyén maradt akkor, amikor 1945-ben elkezdődött Magyarországon a nagy átalakulás. Ebben az átalakulásban azonban egyre nehezebbé vált az egyház élete és szolgálata. Ravasz László világosan látta, hogy az egyház és az állam között készülő egyezmény sem jelenti az egyház szabadságát. Az egyház elveszti féltve őrzött iskoláit. Lassan érlelődött benne a püspöki tisztről való lemondás gondolata. 1948-ban a dunamelléki egyházkerület rendkívüli közgyűlésén terjesztette elő 27-ik és egyben utolsó püspöki jelentését és nyújtotta be lemondását. Jelentését ezekkel a szavakkal fejezte be: “Szívemet mérhetetlen hála tölti el, hogy szabad volt szolgálnom. Megköszönök minden jó szót, segítséget, meleg pillantást, minden imádságot. Megköszönök és megáldok minden sebet, amit kaptam; megkövetek mindenkit, akit megbántottam s derült szívvel elmegyek az én hű és örök Gazdám békességébe.” Amikor püspöki hivataláról történt lemondása után az egyházra egyre súlyosabb politikai nyomás nehezedett és rövidesen lehetetlenné vált a tiszta igehirdetés is, Ravasz László megvált Kálvin-tér-i lelkészi állásától is és Leányfalura költözött. 1956. október végén, amikor a forradalom győzni látszott, hívei unszolására mégegyszer visszatért Budapestre, hogy rövid időre átvegye az egyházkerület kormányzását, de a forradalom orosz szuronyokkal történt leverése után véglegesen visszatért leányfalusi nyugalmába. Kilencvenedik születésnapját még jó erőben töltötte el, de utána gyengülni kezdett. Az utolsó közel két esztendőt megszakítás nélkül kórházban töltötte. A keresztyén ember Isten akaratában megnyugvó lelkületéve] készült az utolsó útra és érkezett meg Urához. Augusztus 13-án temették el hitvese mellé a Farkasréti temetőbe. Kívánsága szerint nem a rabságban tartott magyarországi református egyház püspökei, de a kicsiny leányfalusi gyülekezet lelkipásztora, Borzsák Sándor hirdette koporsója mellett a feltámadás evangéliumát, majd több, mint ezer ember ajkáról zengtek a zsoltárok, a temetési énekek. A ravatalát borító koszorúk egyikén ez a felírás volt olvasható: “Szeretettel és hálával, az amerikai református magyarság.”
