Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Varga Sándor: Visszatekintés
334 BETHLEN NAPTÁR VISSZATEKINTÉS 1944 pünkösdjére jelent meg egy kis fűzet: “Magamról” címmel. A második világháború vége pár hónap múlva bekövetkezett. Ez olyan merőben új világ felépítésére vezetett, hogy nincs rajta semmi csodálkozni való, ha az összeomló világ maga alá temette ezt a fűzetet is. Ma egy példány van belőle a szerző tulajdonában s talán nem lesz érdektelen, ha visszatekintés címen ennek a fűzetnek néhány alapfelfogását közöljük, tudván azt, hogy e kis fűzet Ravasz Lászlónak utolsó könyve volt s egyben az egyetlen is amelyben önmagáról beszél. Ravasz László tanári pályára készült. Érettségi vizsgálata után pályázott az Eötvös kollégiumba, amely akkor—virágjában—a legmagasabb kiképzést adta. De nem vették fel.. Kérésére egyszerű tagadó válasz érkezett. Ő az erdélyi hagyományokhoz híven el akarta végezni a lelkészi és tanári pályát s egy helyett, két diplomával menni neki az életnek. Beiratkozott az akkor ötödik évében járó kolozsvári theológiai fakultásra és az akkor harminc éves kolozsvári tudományegyetemre. Ravasz László akkor a nagy kantiánus professzornak: Bőhm Károlynak hatása elá került. Inkább a filozófiához vonzódott, min a theológiához. Az alapvizsga letétele után Kenessev Béla thcol. igazgató döntésre kényszerítette. Két pályának egyidejű végzésében kétlelkűséget látott. Ravasz László időközben úgy megszerette a theológiát Nagy Károly tolmácsolásában, hogy a lelkészi pálya mellett döntött, de még azt is érezte, hogy a filozófia sterilizálja: elméleti tudóssá teszi, őt pedig a gyakorlati élet is kecsegtette. Beiratkozása hetedik évfordulóján betöltötték vele az évek óta üresen álló gyakorlati theológiai tanszéket s így lett 25 éves fővel nyilvános rendes tanár. Ő kellett, hogy megmondja, mit tart egyházi gyakorlatnak. Gyakorlat az, ami az értékes életet szolgálja. Az egyház mindenestől gyakorlati intézmény; a theológia mindenestől gyakorlati tudomány, mert mind a kettő Krisztushoz akar vezetni, Krisztus pedig az élet értékének a summája. A lelkipásztor az a személyiség, aki Krisztust éli át és ezt személyes bizonyságtételben, az egyházi életműködés keretében, kifejezi. Papi, pásztori, prófétai munka ez, melyet az egyház történelmi keretei között végez s ennek törvényeit egy tudomány írja le és írja elő, amelyet méltán
