Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Az ima megmaradt
100 BETHLEN NAPTÁR — S azóta voltál a budai csonkatornyba, ahonnan ma kellett volna elvinni téged is a rabszolgahajónak. — Igen! — És mikor téged megmotozának, találtak nálad egy írást, így van-e? — Igen. A nagyur intett: — Nohát ez írás miatt vagy te mostan én nálam, Péter. Leült ő is az egyik szép szőnyegre, kényelmesen s szép szakállát simogatva beszélni kezdett: — Azt az írást kémirásnak hitték a poroszlók s vitték az agához. Az aga nem tud olvasni. Vitéz, de különben hatökör a tudományokhoz, kivált a magyari nyelvhez. De épen ott voltam nála vendégségbe és én elolvastam az Írásodat, Péter. És megnyugtattam az agát, hogy nem kémirás az. Ugye, hogy nem az, Péter?! — Nem! — Bizony nem, fiam. És ezért én téged kikértelek az agától a mai estére, amiatt az írás miatt. Mert az az írás nagyon tetszett énnékem, Péter. A fogoly szóra nyitotta száját, de a török úr intett, hogy hallgasson: —Talán csudálkozol, hogy ezt török mondja neked s talán még jobban csudálkozol, hogyha megtudod, hogy olyan török mondja, aki Allah kegyelméből Buda várában az igazhitű muzulmánok főpapja. Holott ez az írás semmi egyéb, mint egy imádság a gyaurok Istenéhez, holott Allahon kívül nincs több más Isten. És én mégis azt mondom neked, Péter, hogy az az imádság tetszik nékem és abból néked nagy hasznod lehet még, óh gyaur pap. A fogoly nagy szemeket meresztett. A török főpap azonban barátságos mosollyal nézett rá s egy kezeügyében levő alacsony asztalkáról elővett egy papirost. Péter megismerte. Az az imádság volt ráírva, amit ő írt a vérével. A török főpap végigfutott szemével az íráson és szólott nagy komolysággal: — Ide hallgass óh gyaur, mert most olyant mondok néked, amit nem szabad volna gyaur fülnek hallani. De néked mégis elmondom, mert az írásodból látom, hogy szerfelett értelmes vagy és ez hasznodra lehet neked is, meg hasznunkra lehet nekünk is, igazhitűeknek.
