Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dél-Amerika
130 BETHLEN NAPTAR sem tudta. Egyik házi-istentiszteleten megint szóba hoztam. Erre a házigazda azt mondja: “Tiszteletes Úr, ott ahol a mi utcánk a fő útra torkollik, épített már évekkel ezelőtt magának házat. Be is költöztek, de még mielőtt a házat bevakolták volna, eladta. — Hm. Megint folytatódhat a sötétben tapogatózás! Az egyik nőtestvérünknek jó ötlete támadt: ha ott laktak, vásároltak valamelyik fűszeresnél, hentesnél és péknél. Ő az egész utcát végigkérdi. Hátha valamelyik üzletben emlékeznek rájuk. (Közben én a városházán, ipartestületnél, stb. érdeklődtem, — de mindig eredménytelenül.) De ez az asszony jól számított, mert egyik boltos még azt is meg tudta mondani, hogy Fehér József egyik asszonyleánya merre lakik. Ő aztán el is ment hozzájuk és átadta az üzenetemet, hogy keresem az édesapját. Nem sokára, mikor istentiszteletre érkeztem, azzal fogadtak, hogy Fehér Józsi ott ül az egyik padban. — Megvolt a nagy öröm: a közel féléves nyomozás pozitív eredménnyel járt. Megindult a kölcsönös levelezés, a fényképek küldözgetése, a hálálkozás. — Fehér József tekintélyes külsejű, hatvan éves ember, — csak az a baj, hogy már nem tud magyarul imi. így én lettem az iródiákja. — Két testvéri szívet sikerült annyi év után összehozni és a kis gyülekezetünk szaporodott egy templomlátogató atyánkfiával... Másik: Öreg bácskossuthfalvai néni. Ő volt az első konfirmandus a sao-bernardoi új gyülekezetünkben. Akkor már meghaladta a hetvenedik évet. Könnyes volt mindnyájunk szeme, mikor özv. Yig Józsefné hitvallástételét hallgattuk. — Vig néninek volt egy nagy bánata. Ragyogóan tiszta házában hosszú ideig békességben élt két felnőtt fiával, — akik mind a ketten nőtlenek maradtak. Egyszer az egyik fiúra rászólt valamiért. Éppen este volt. A fiú egy szó nélkül kifordult a kiskapun és eltűnt a sötétben. Nem is jött többé vissza. Egyszer, úgy egy év elteltével a másik fiú ép a ház környékét csinosította, mikor megállt mellette egy néger és egy gyűrött papírszeletet adott át neki. Az állt a papíron, hogy a tengerparton van munkája és ha valamit üzenni kívánnak, úgy a 81-es Km közelében lévő csárdában azt át lehet adni. Magamra vállaltam, hogy megkeresem az elveszett legényt és visszahozom bánatos anyjának. Egyik közeli szombaton a gyárból, ahol hétközben dolgozom az egyik mérnök arra utazott és engem szívesen magával vitt a kocsiján. Már induláskor borús
