Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dél-Amerika
1971 131 volt az idő, amikor pedig a tengerparti hegységbe értünk, a kanyargós úton sűrű köd vett körül bennünket és minél lejebb ereszkedtünk, annál erősebben esett az eső. Leérve a santosi lapályra, ott meg egyenesen elkeseredetten zuhogott. A csárdát meg is találtam, de a környező üdülőtelep bokáig víz alatt volt. Tudni kell a dolog megértéséhez azt is, hogy itt mindenkit keresztnevén szólítanak, az államelnöktől az utcaseprőig. Azzal a különbséggel, hogy az utcaseprő nevéhez odateszik, hogy Senhor (szinyor) — úr, de az államelnök, a kormányzó és a futtball-bajnok legfeljebb Juscelino, Adhemar, vagy Pelé. — így aztán találd meg azt, akiről csak annyit mondhatsz, hogy Jósénak hívják, de soha életedben nem láttad, s igy egy körülbelüli személyleírást sem tudsz adni. E mellett itt minden második ember Jósé. -— Nem is csoda, hogy a “bárban” (ahogy itt a korcsma és a szatócsüzlet keverékét hívják, úgy néztek rám, mint akinek az egyik kereke lötyög!) De mégis volt annyi szívesség bennök (dicséretére legyen mondva a brazil népnek, itt minden ember szíves), hogy azt ajánlották, hogy menjek el a “padre”-k, azaz a papok házába, hátha ők tudnak valamit. Megmagyarázták szépen, hogy nem is egészen egy Km-re találhatom meg őket, illetve a házukat. A bokáig érő vizet gázolva, meg felülről is ázva el is jutottam odáig, ahol is egy fiatalember éppen borotválkozott. Megszólítottam brazilul, meg is kaptam rá a választ, hogy Vig Józsefet vagy úgy ezer Km távolságba, Santa Barbarára küldték plébánosnak! De ekkora méltóságot mégse tételeztem fel az én elveszett báránykámról és egyre erősködtem, hogy az én emberem kőmives, vagy ács, vagy szobafestő munkát végezhet itt a környéken. Erre a fiatalember magyarra fordította a szót, kisült hogy éppen a magyar bencések nyaralójába tévedtem és ő maga is egy fiatal pap. De az általam keresett Vig Józsefről semmit sem tudott. A névrokona nemrég jött ki Magyarországról és egy évi központi szolgálat után, mig a brazil nyelvet valamelyest megtanulta tényleg vidékre helyezték. — Mit szaporítsam a szót, hosszas keresés után ismét a korcsmában kötöttem ki, ahol ime a kis szolgáló, mintha felsőbb kinyilatkoztatás nyitotta volna meg az eszét, egyszerre rájött, kiről van szó: pont a papok házával szemközt, a másik soron épülő villához küldött. — Ez a ház is magyaroké volt, és pedig azoknak az unokájáé, akik az első nyomot Fehér Józseffel kapcsolatban szolgáltatták. Ott volt a házigazda, akinek ép úgy nem
