Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)

Pántea Erzsébet, a magyar misszionáriusnő

108

BETHLEN NAPTAR

előtt a szabadban. Sok munkásember megismerte ott Jézust, sokan elhagyták az ivást és utána boldogan élt a család.

De távoli munkamezőre, a pogányok világába hívta őt el az Úr és erre meg is nyitotta előtte az utat. — 1931 május 2-án kigördült vele a vonat a budapesti Déli pályaudvarról, hogy vigye az Indonéziába vezető útra, mint az Üdvhadsereg magyar misszionáriusnőjét.

Az állomáson ezzel a bizonyságtétellel búcsúzott el munkatársaitól és ismerőseitől a Krisztusért és a legnyomorultabb emberekért égő lelkű fiatal kapitánynő: “Isten elhívásának engedelmeskedem, mikor életemet kiszolgáltatva, ismeretlen és pogány országokba megyek. Az üdv, mellyel mennyei Atyám megajándékozott, túláradó örömmel tölti el szívemet. Adja Isten, hogy minden rámbizott feladatot hűségesen és az Ő dicsőségére végezhessek el.”

A BÉLPOKLOSOK KÖZÖTT

Jáva, Szumatra, Bomeo, Celebesz s még 3000 sziget, 90 millió, 25 nyelven beszélő, főleg mohamedán nép s mindössze 2 millió keresztyén: ez volt akkor Indonézia.

Egy rövidebb időt egy gyermekotthonban töltött, mig megtanult hollandul és malájul s azután 7 esztendőt töltött az Üdvhadsereg lepratelepein. Krisztusi irgalmassággal áthatott szívvel félelem nélkül ápolta a bélpoklosokat. Csak egy példa a sok közül:

“Egy napon egy fiatal embert hozott hozzánk a telepre a rendőrség egy ketrecben. Az erdőben, a dzsungelben találták. Megfürösztöttük, lefektettük. Csont és bőr volt, keze, lába nem mozgott. Etetni kellett, tisztába tenni mint egy babát. Semmit nem beszélt.

Három hét után Isten azt a tanácsot adta nekem, hogy ez az ember tud beszélni. Mondottam neki, hogy én a jó Isten nevében meg akarom próbálni naponta meleg olajjal a karjait masszírozni és hiszem, hogy hónapok múlva fog tudni a kezével enni és mosakodni. De neki is hinnie kell az Úr Jézus Krisztusban.

Ekkor megszólalt és elmondotta, hogy egy gazdag mohamedán kereskedő fia. Harmadéves orvostanhallgató volt, amikor ujjai megmerevedtek s az orvos megállapította, hogy idegleprája van. — Az egyetemet el kellett hagynia. Apja nem fogadta be otthonába.

Eredj, pusztulj el a dzsungelben, mondotta. Amikor kis pénze elfogyott bevetette magát a vadonba arra számítva, hogy majd valami vadállat elpusztítja. De ez nem történt meg. Hóna