Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Pántea Erzsébet, a magyar misszionáriusnő
1971 109 pokig vad gyümölcsöket rágcsált. Ruhája tönkrement, mezítelenül a hidegben ízületei megmerevedtek. — Gondolta, most már éhen fog halni. Hosszú füvekből, faágakból utolsó erejével egy kis ketrecet csinált magának. így találtak rá a vadászok. Kilenc hónapig masszíroztam, s kértem Istent, tegyen vele csodát. A lábait is masszíroztam. Orvosunk figyelmeztetett, hogy elkaphatom én is a betegséget. De Isten megóvott. Két év után a fiatal ember bottal járni kezdett. Húsvétkor a gyülekezetben Jézusnak adta szívét s azt mondotta: Jézus él a szívemben, Őt akarom szolgálni egész életemben. Bizonyságtétele több mohamedánt megtérésre vezetett. BETEGSÉGEK - UTAZÁSOK A bélpoklosok közti munka után 9 évi utazó szolgálat következett életében. Ez idő alatt nyolcszor járta be a nagy ország nagyobb városait. Sokszor naponta 30-40 km-t gyalogolt egyik helységből a másikba, de csónaktól a repülőgépig használt mindenféle közlekedési eszközt. Árulta az Üdvhadsereg lapját, a “Segélykiáltást”, hirdette az evangéliumot, gyűjtött az Üdvhadsereg bélpoklostelepei, szegénykonyhái, gyermekotthonai fenntartására. — Naponta 10,000 emberről kellett gondoskodniok. Közben maláriát, tífuszt kapott. Az orvosok lemondtak róla, de Isten megtartotta, súlyos hasdaganat operáción is átsegítette. Nagy volt az öröme, amikor 1938-ban első szabadságára hazalátogathatott Magyarországra. Budapesten a Skót Misszióban tartotta meg búcsú összejövetelét a misszionárius kapitánynő. 1940 és 45 között, a Il-ik világháború alatt semmi hir sem jött felőle. 1948-ban szabadságát Ausztráliában töltötte, megtanult angolul. Sydneyben 800 fiatal előtt olyan Istentől megáldottan tett bizonyságot, hogy az összejövetelen 42-3-an adták át szívüket Krisztusnak s 16-an jelentkeztek üdvhadseregi szolgálatra. HŰ HELYTÁLLÁS FORRONGÓ IDŐKBEN Indonéziában forrongó idők jöttek. A fehérek ezrével hagyták el az országot. A fehérek felé mindenütt ellenszenvvel és gyűlölettel fordultak. S mikor már nem voltak Indonéziában fehérek, akik között munkáikra gyűjteni lehetett, Pántea Erzsébet a kinaiak között folytatta gyűjtő és evangéliumhirdető munkáját. A kinaiak között sok volt a kereskedő s Isten úgy megáldotta munkáját, hogy 10 hónap alatt 55,000 guldent gyűjtött lepratelepeik, szegénykonyháik részére.
