Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Szigethy Béla: Erdélyi karácsonyi emlék
106 BETHLEN NAPTÁR meg —, hogy igy jártak el a hivő erdélyi magyarok, akik a ti román nyelveteken Erdélyben kinyomtatták az első könyvet és amikor a te Munténiádban iskolának még hire sem volt, mi már közel háromszáz évvel ezelőtt itt Erdélyben román nyelvű iskolát tartottunk fenn számotokra. Ma karácsony van, az isteni adás ünnepe, az erősebbnek a gyengébbhez, a győztesnek a legyőzötthöz, a szerencsésebbnek a szerencsétlenebbhez lehajlása ünnepe, amely minden emberre és népre kötelező!” Fehér hótakaró alatt elevenzöld fenyők, “karácsonyfák” integettek a Hargitáról fúvó szél vonója alatt és mintha hegedűk, brácsák, gordonkák és nagybőgők sokasága zengte volna az erdélyi karácsony dallamát! Az erdélyi karácsonyét, az isteni megbékélés, szeretet, türelem és irgalom szent lelkületét, amely az ország törvényhozásában már akkor kimondta a tizenhatodik században a vallásszabadságot, amikor más országokban még egymást gyilkolták a különböző felekezetű, bár egynyelvű emberek! Erdélyi karácsony. De úgy is mondhatjuk: Magyar karácsony. Arra mutat, hogy Isten mindenkit meghagy a maga formájában, a maga nyelvében és mindenkihez abban a szokott formában és nyelvben jön el, mert mindenkivel a maga mindennapi állapotában akar találkozni. Nem elvenni akar az Isten, hanem azt, amink van, megtölteni csodálatos isteni tartalommal. Valóban, azt akarja az Isten, hogy minden nép a maga nyelvén, a maga formáiban, másokat nem korlátozva, szólja és élje az adásnak, a szeretetnek, az irgalomnak, a békének nagyszerű tartalmát. A Kárpátok fenyvesei és az amerikai fenyők egyaránt az isteni lehajló szeretetet hirdetik és ajánlják nekünk, hogy saját szivüket tegyük e szeretet jászolbölcsőjévé — és legyünk az egymás iránt való jóakarat emberei. (Amerika Szabad Földjén) Szigethy Béla
