Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Az ima megmaradt
1971 103 rosinkat, faluinkat, iskoláinkat, szent egyházainkat és a kösséget rabollyák, vágják és rontják s ennyi sok ezer embert egvmástul elszaggatván holtig való keserű rabságra elhordanak: olyan, hogy ki még az halálnál is nehezebb. . Megcsóválta fejét s a hangjában mély botránkozás volt: — Ejnye, fiam, hát hogy Írhattál ilyet? Hát szabad néktek zúgolódni és az isteni ostort igy megpökdösni, te haszontalan, mi? Ráfenyegetett a rabra: — Hlyet meg ne halljak többet, ezt ki kell hagyni ezután fiam, mert. .. Akkor a rab úgy érezte, hogy Lélek szállj a meg. És akkor egyszerre erősnek érezte azt a poroszlóktól összetört, éhségtől és bánattól csikasszá lett, összeszikkadt testét és lelkében pedig úgy érezte, hogy óriási forró erő vett lakozást. Megnyitotta száját és szinte ordítva mondta a török főpap felé: — Értsed meg óh török főember, hogy nekünk az ostort alázatosan el kell fogadnunk ugyan, de az ostort bizony nem kell szeretnünk! Megjavulván csapásai alatt nekünk nem csókolni kell azon ostort, hanem, mint ahogy tanítja azt a mi Szentírásunk s bennünk Istennek Szentlelke, naponta könyörgeni kell bizony az ostornak elvételéért és elenyésztetéséért. Akkor felállt és kiragadta a török főpap kezéből az imát és forró áhitati nagy könyörgéssel olvasni kezdte a szenvedők imáját tovább: “Enyhitsed meg a mi reánk bocsátott igaz büntetésed, a Te egyetlenegy Fiadnak könyörgésiért, kinek csak egyedül Őmagának árnyékában maradunk meg. Emlékezzél meg ÚRISTEN haragodnak idején a Te irgalmasságodról ... ne haragudjál azért igen reánk. Mert ha a mi álnokságainkra számot tartandasz, vájjon Uram kicsoda állhattya meg? Vidd távol tőlünk és a mi magzatainktól a kegyetlen Pogányoknak éles fegyverét: Ne hadd elveszni a jó tanúságokat és a mennyei tudományt mi közülünk. . . Ne hagyd el bomlani az jó Törvényeket és tisztességes Rendtartásokat a mi Városainkból és falúinkból, kik Szállástartói és fészkei a Te Anyaszentegyházadnak. És ne hadd a mi lakóheleinket a {értelmes undok Pogányoknak istállóivá és tolvaj ló barlangjává lenni, kik... .” — Elég!
