Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Az ima megmaradt
104 BETHLEN NAPTÁR Rettentő haraggal ugrott eléje a török főpap és hatalmas karjaival torkon ragadta: — Elég, ostoba és szemtelen gyaur! Az ajtóhoz rohant, feltárta s villogó szemmekkel berohant a két handzsáros őr. A nagyur utálkozva rámutatott a rabra: — Vigyétek! De tüstént, hogy egy levegőt se szíj jak e szemtelen, ostoba, rohadt gyaurral! Az őrök belerugdaltak a fogolyba: — Előre! A török főpap pedig onnan az ajtóból utálkozva kiköpött utána. Már sötét este volt, s ahogy vitték a szűk budai utcán, a szegény rab egyszerre csak örömtől ujjongva látta, hogy kezében ott szorongatja a papirt, amin az imádsága van. A felindult török főpap elfelejtette visszavenni tőle. Ahogy mentek a szűk utcán, háta mögött az őrök, egyszerre az egyik ház nyitott ablakából kinézett valaki. Péter látta, hogy magyar arc. Villámgyorsan odanyuj tóttá a papirt. Egy kéz elkapta. Az őrök nem vettek észre semmit. Másnap elindult a hajó a rab prédikátorral Belegrád felé. Az iszonytató szolgaságba. De ő megbékélt szívvel, kis mosollyal nézett fel Budára, ahogy elhúzott a vár alatt a hajó. Az imádságra gondolt, ami itt marad. Igen, az ima nem veszett el. A következő, 1577-ik esztendőben már ki is nyomták Debrecenben, a Heidelbergi Káté első magyar fordításának függelékeként. Az a címe, hogy: “Az Istennek parancsolataiból való könyörgés a töröknek dihönködése ellen.” Dr. Szabó Lajos
