Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)

Versek - Elbeszélések

1970

91

MÜLTON ÉPÜL A JÖVÖ

Egy szép őszi napon melleinket figyeltem, amelyek mint egy erődítmény katonái, reggeli szolgálatukhoz kezdtek. Valahonnan a vár belsejéből kihangzott a baka nóta, amint ütemes léptekkel az őrségre felvonultak. Akár csak mi csináltuk annak idején mikor a vártára érkeztek, keményen össze vágták bokáikat és mindenik elfoglalta a maga helyét.

Furcsa kis katonák voltak ők. Sok ezer éves uniformisuk vajmi keveset változott. A várat ügyesebb legényekre nem is lehetett volna bízni. Biztak erejükben, mert harcmodoruk több százezer éves múltra tekintett vissza és mindig jól bevált. Látszott rajtuk, hogy dicsőségesebb napot nem is tudtak volna elképzelni. Csörgették kardjukat, annak élét belefenték a várfalába, egyszóval legénykedtek.

Az egyik őr lábújhegyen a bajtársa háta mögé került és azt a földre taszította. Aztán amikor a legény felkelt, öklözni kezdték egymást, hogy csak úgy dongott a páncéljuk.

Egy ellenséges világ vette körül őket. Álmos, meredtszemü pókok aknákat, csapdákat állítottak fel a vár alatt. Mézre éhes rabló darazsak leselkedtek a lőrések körül. Mellettük egy kihalt kaptárból undok férgek mászkáltak elő elárulván, hogy a halott kaptárban is van élet, de értéktelen parazita színvonalon. Azonban a várkapuhoz ellenség nem mert közeledni, hogy nyílt harcot kezdjen a vitézekkel.

Nem kell nagy képzelő erő, hogy a mi népünk életét a kaptár életéhez hasonlítsuk. Mi is azért vagyunk még, mert a múlt erős fundamentuma a jelenünknek és a jövőnknek is. A mi uniformisunk talán sajátos lelkiségünk, ami a hitünknek és hagyományainknak nektárjából táplálkozik. Életünk pedig a közösségi, kaptárbeli, plurális tevékenységben válik teljessé, kiegyensúlyozottá. Munkáink, alkotásaink a múlt keretéből erednek és válnak sokszor csodás eredményekké.

Itteni iskolamestereinknek, tanítóinknak és professzorainknak az a legnagyobb bűne, hogy a gyermekek és ifjak szívében összetörnek minden szép emléket, szent tradíciót. Szétrombolják az ifjak lelkében a hitnek, kegyeletnek, a múlt tiszteletének oltárait. Mindezek helyett pedig nem adnak semmit. Ezért lett ennek az elfogult és elsodort ifjúságnak sákramentuma az ópium, morfium és LSD. Viszont azért nem kerültek ki amerikai magyarjaink közül maffiás gangszter keretlegények, éktelen őszi madárijesztők,