Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Versek - Elbeszélések
92 BETHLEN NAPTÁR mert volt egy szent örökség, amelyet magukkal vittek a nagy világba, mint a vándorlegény az anyai könnyel áztatott fekete kenyeret. Ezen felül azért vannak Nobeldijas tudósaink, hires, neves professzoraink, mindenben megbízható testvéreink, új hőseink és mártírjaink, mert ideáljaikat, otthonról hozott szent örökségüket nem tudták elrabolni a drága ősi kaptáron kiviil leselkedő szörnyek, paraziták. A Bethlen Otthonunkban a múltból ránkniaradt irattárunkban, múzeumunkban van egy gonibnvi nagyságú mcllkép. Egy emberpárt ábrázol, akik fiatalon jöttek Amerikába. Tiszta, szorgalmas, szép emberi életet éltek. Jó módba jutottak és egyik amerikai városnak tisztelt polgáraivá lettek. A férj halála után, felesége Otthonunk lakója lett. Szép nyugdijából és más jövedelméből nemcsak eltartására jutott, hanem volt mindig egy kis fölösleges pénze is. Ezt a többlet-jövedelmet minden hónapban az intézetünknek ajándékozta azzal, hogyha a jó Isten addig élteti, hogy felgyűlhet tízezer dollárra, épitsünk belőle egy felvonót, egy lifetet a második emeletre. Nem gyűlt össze több pénz adományából mint egy párezer dollár, amikor meghalt. Azonban Daróczy Sándor igazgató, akit mindig megfogott minden nagyvonalú terv és meghatott mindig egv szép gondolat, úgy mondta el ezt amerikai jótevőinknek, hogy ismét “megnyílt felettünk az ég, ránk ragyogtak a csillagok” és akkora adományt kaptunk, amelyből most valóságosan beállíthatjuk a liftet. Már novemberben megindult a felvonó beépítése amely otthonunk jövőjében egy olyan ötéves tervnek az alapját képezi, amely fejlődést és sok áldást fog hozni. Mind ez azért történt, mert egy egyszerű öreg asszony birt nagyot álmodni és lelkében úgy őrizte ősei hitét, népe szeretetét, mint valamikor őrizték a magyar koronát a királyi várban. Kis méheim, amikről szóltam, évekig hozták az illatos mézet konyhánkra. Aztán egy ősszel láttam, hogy a fiatal őröket öreg harcosok váltották fel. Ők sebeket hordozó rongyos ruháju vén katonák voltak. Azután szakadt véres bakkancsban járó harcosok őrködtek az ostromolt kaptár népei felett, de állták a vártát s repült a hüvelyéből a kard, ha undok férgek közeledtek a család felé.
